Mit gondoltok arról, ha egy fiúval nagyon mély a barátságunk évek óta, olyanok vagyunk, mint a családtagok?

Még 3 éve, mikor megismerkedtünk, tetszettem neki, de az csak ilyen fellángolás volt, utána elrendeződtek a dolgok, barátnője is volt azóta.

És ő legjobb barátom, mindent megbeszélünk, csomót találkozunk, és nem tudnám elképzelni nélküle az életemet, mert nagyon hasonlítunk is. Teljesen olyan, mintha járnánk, csak semmi testi dolog nincs köztünk. Gondoltunk már az összeköltözésre is.

Szerintem így elég valószínűtlen, hogy valaha is komoly párkapcsolatunk lesz, bár tény, hogy egyikünk sem talál olyat, aki igazán megfogná. De ha egyszer mégis, szerintetek valaki képes lenne ezt tolerálni?

20/L