Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy a francba lehet így eltolni? (CSAK HA VAN KEDVED SOKAT OLVASNI! )
Mért is írok ide... nem tudom, talán mert már rohadtul elegem van és úgyse ismer fel senki.
Több mint egy évig jártam egy sráccal, akiért bármit megtettem volna, még szakítás után is felajánlottam, hogy találkozzunk, beszélgessünk, szexeljünk (a kapcsolat azért ment tönkre, mert nem tudtunk normálisan beszélgetni, lelkizni a másikkal, pedig mindketten vágytunk rá valahol és érdekes mód amint kijelentettük, hogy vége, máris tudtunk...). Szóval totál megalázva, már azt se tudom mit kezdjek mindennel, pasizni nem hiszem hogy tudnék, de még eljárni se nagyon van kedvem, hogy legalább ismerkedjek. Unom az egész hercehurcát, hogy pasizzak, egy olyan srácot/férfit akarok megtalálni aki külsőleg/belsőleg vonz és hajlandó küzdeni 1 kapcsolatért, de ez már kb lehetetlennek tűnik... Azt hittem már megtaláltam ezt az embert, de utólag belegondolva sose küzdött értem igazán, sose engedte hogy mélyebben megismerjem, sose mondta el milyen gondjai vannak, én meg ezért mindent félreértettem. Hogy lehet a szép reményeket így elrohasztani?
(Bocsánat mindenkitől aki nem volt erre kíváncsi és elolvasta, de ezt már ki kellett írnom vhova magamból....)
Ugyan, nyugodj meg.
Nem érdemelt meg téged, ha igen akkor együtt lennétek. Ne bánkódj emiatt, nyertél tapasztalatot, és hajrá a következőhöz.
18/F
köszönöm a jó kívánságokat, igazából kiderült, hogy ő is eléggé elrontotta ezt az egészet, mivel már az elején hazudott valamiben, ami megoldható lett volna, de hagyta akkorává nőni a kis problémát, hogy már menthetetlen lett a dolog, annak ellenére hogy úgy kezdtem a kapcsolatot, hogy mindíg legyen őszinte, mert később jobban fog nekem fájni, mintha akkor valami kellemetlen megjegyzést, megállapítást tesz. sajnos most ott tartok, hogy nem akarok senkit magam mellé. persze ez lehet hogy változni fog, de jelen pillanatban azt érzem, hogy nincs szükségem arra, hogy még egyszer a szemembe hazudjon az, akit szeretek, amikor szinte már könyörgök hogy ezt ne. sok mindent meg tudok bocsátani egy kapcsolatban, de a hazugság csak gondot okoz, soha semmire nem ad megoldást. és sajnálom, hogy emiatt meg az én figyelmetlenségem miatt tönkrement ez a kapcsolat, mert nem hsizem, hogy nagy probléma volt köztünk. de a srác is elég speciális eset. most már csak őt féltem inkább, hogy megint rossz társaságba kerül, és jobban elzárja a lelkét mindenki elől, mikor neki is szüksége van arra, hogy elmondhassa a gondjait, mert sajnos sok van... több mint amit egy ember egyedül kibír. szívem szerint vele maradnék, mint barát, de az meg csak engem emésztene fel szép lassan belülről. mostantól dolgozni fogok és tanulni, erre koncentrálok, ha valaki meg tud majd újra győzni, hogy megéri bíznom, akkor majd talán újrakezdem... de most nincs több lelkierőm elviselni egy újabb ember hazugságait...
(amúgy az kimaradt hogy: 19/l)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!