Hogy lehet az, hogy van egy lelki társam akit nagyon szeretek és ímádok vele lenni, de semmiféle szexuális vonzalmat nem érzek íránta?

Körülbelül 10 éve ismerjük egymást, rengeteg időd töltöttünk együtt, mindenről tudunk beszélgetni, de mint férfi nagyon nem jön be és emiatt nem lett ebből párkapcsolat.

Viszont nagyon tud hiányozni, mert jó vele lenni, csak úgy, de szexuálisan egyáltalán nem vonz. Nem tetszik a szaga, a kinézete, hogy idősebb nálam 10 évvel, viszont mikor beszélgetünk olyan szeretetreméltó tud lenni és tényleg nagyon szeretem. Tiszta szivemből szeretem és ha volt barátnője annak is mindig örültem, ha boldog, mégha akkor hanyagolt is.

Ha összejövök egy korban jobban hozzám illő fiúval aki ténlyeg tetszik is, egy idő után elkezdem hiányolni azokat a dolgokat benne, amik a barátomban megvannak.

Nekem ő egy példakép egy mentor, egy lelkitásr, egy póttestvér, de szerelem nem és ez bánt, mert annyira tud hiányozni.

Ha meglenne a szexuális vonzerő, már rég együtt lennénk. Miért nincs meg? Miért vális ez így külön?

Tapasztalt már ilyet valaki? Volt valakinek hasonló kapcsolata?