Csak nekem felfoghatatlan? L

Sajnos olyan természetem van, ami konkrét indok nélkül nem tudja elfogadni, hogy valami miért nem jön, jöhet össze.

Van egy srác, akire felfigyeltem. A legtöbbször meredten bámul rám. Van, hogy csak állunk és nézzük egymást hosszú másodpercekig. Addig, míg zavaromban le nem sütöm a szemem. Általában egy felnőtt ember odafigyel arra, hogy ne legyen túl feltűnő a bámulása, de ő nem.

Úgy gondoltam 1 próbát megér a dolog. Elkezdten barátkozni vele, próbáltam megismerni, viszont interneten, mivel egyrészt nem is talákoztunk, másrészt pedig én sem vagyok egy merész típus.

A beszélgetés jól sikerült, de kellett noszogatni, mert úgy vettem észre, hogy félénkebb. Megmutattam az egyik fiúbarátomnak a beszélgetést és neki is úgy jött le, mintha félénk lenne, félt volna kissé.

De mint írtam fentebb jól sikerült, tett olyan megjegyzést, ami = a vonzalmával, mégse jelentkezik, se semmi.

Én már még egyszer biztos nem keresem. Csupán jó lenne megérteni, hogy mi lehet a baj? Csak ezt szeretném tudni. Elfogadok én bármit, de vajon mi lehet a baja? Se barátkozni, se mást nem akar, pedig a beszélgetés során ő terelte a szót a "nem barátkozósdi" felé?