Elmenjek vasárnap a férjemmel, ha tudom, hogy nem fogom jól érezni magam?

Angliában élünk, párom indiai. Angol étteremben dolgozik szakács, de a személyzet fele szintén indiai. Pár hónapja néhány indiai kollégája kigondolta, hogy partit rendeznek és meghívták a férjemet is. O meg erösködött, hogy menjek vele. A házigazga felesége egy portugál nö. Amikor megérkezdtünk, akkor a házigazda felszólt az emeletre, hogy jöjjön le a nö, mert bemutatna nekünk. A nö meg azt válaszolta, hogy "minek menjek le, nem érdekelnek". A pasinak kezdett ciki lenni a dolog és végül lekönyörögte a nöt a foldszintre. Egy igénytelen, bunkó személy volt. Ezután látom, hogy van még két lány a házban. Az egyik egy lengyel csaj volt, aki lakótárs volt, de egy szót sem szólt hozzánk, állandóan a pasiján csüngött, majd el is vonultak. A másik lányhoz odamentem, beszélgettünk, kiderült, hogy ö is magyar. Aztán hirtelen otthagyott engem. Két óra múlva mikor már nagyon untuk az egészet, felmentünk elköszönni a hazigazda feleségétöl. Kiderült, hogy a másik magyar lány végig vele volt és együtt néztek fényképeket meg beszélgettek elvonulva. Rosszul esett nagyon. Az este egyébként azzal telt, hogy az indiai pasikkal próbáltam beszélgetni. Ök nagyon oldottak voltak, egymással nagyon jól elbeszélgettek, csak sajnos én nem beszélem az o nyelvüket. Azzal a párral meg akikkel beszéltem, odáig jutottunk el, hogy Magyarországon télen hideg van-e. Én próbáltam, de nagyon mások vagyunk és ök nagyon zavarban vannak nok elott. A kaja egyebkent jó lett volna, látszott, hogy rengeteg munka van mögötte. Viszont a legtöbb étel eszméletlenül csípös volt. Szóval amíg a többiek jót ettek, addig én ettem a rizst fött borsóval. Párom sem érezte túl jól magát. Az a baj, hogy tud felszabadulni társaságban (máközegben velem nincs ilyen probléma) és nincsenek barátai, azaz nem jár sehova.

Tegnap mondja párom, hogy vasárnap lesz megint parti. Megunneplik, hogy szünet van. Ugyan ott, ugyan azokkal. Párom örül, hogy meghívták, de én az egészet csak nyügnek érzem.