Ti mit gondoltok erről? Tényleg számíthatok neki?

Együtt jártam egy sráccal pár hónapot, akit előtte már ismertem több éve. Ő mondta, hogy legyünk inkább csak barátok, de azzal magyarázta, hogy nincs most kapcsolatra ideje. Én nem törődtem bele, és végül elmondta az igazi okot. Ugye, ő még tanul, viszont dolgozik, saját magát tartja el (saját albérlet, számlák, minden), és most pénzügyi gondja van. Addig nem is akar kapcsolatot, amíg meg nem oldotta. Én mondtam neki, hogy várok rá, mert nekem nem kell másik fiú, ő is megígérte, hogy nem fog mást keresni.

Amikor végül ezt elmondta nekem, az igazi okot (amit valójában nem akart elárulni), azóta komolyabb dolgokról is beszélgettünk, amikről azelőtt sosem, és úgy érzem, mintha több dolgot is osztana meg velem annak ellenére, hogy most nem is vagyunk együtt.

Ő egy őszinte ember, nem szokott hazudni, nem is az a fajta, aki csajok után néz, és bízom benne. Azt mondta, hogy attól még néha találkozhatunk, és fogunk is, mert tényleg kedvel engem, több tettel is bizonyította már. Az a fajta, aki nehezen lesz szerelmes, én viszont pár hónap alatt már dobálóztam a "szeretlek" szóval, amit ő nem tudott még komolyan venni. Később rájöttem, hogy tényleg hülyeség volt mondani, mert igazából az még nem is szerelem volt, mert első kapcsolatom volt, eléggé magamnak való is vagyok, és csak jól esett, hogy van, aki törődik velem.

Elmondása szerint, ha tényleg nem jelentenék neki semmit sem, már beszélni sem beszélne velem, főleg nem ilyen dolgokról, és ő pont nem az a fajta, akinek annyi felesleges ideje van számára "senkikkel" cseverészni. Viszont mondta, hogy a barátai mindennél fontosabbak neki, számára ők is a családot jelentik, és első helyen vannak. Láttok még reményt, hogy újra együtt lehetünk? Soha nem akarnám választás elé állítani, hogy én vagy a barátai, de hogyan érhetném el nála, hogy legalább annyira fontos legyek neki én is? Ő már 25 éves, én pedig még szűz, és soha nem a szexre ment, nem volt fontos neki (nem, nem máshol kapta meg).