Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom felvetette a gyerek kérdést, de én nem szeretem a gyerekeket. Mit csináljak?
2,5 éve vagyunk együtt, ő 25 éves én 22. Ő tavaly végzett az egyetemen, most két Msc-t csinál párhuzamosan, én jövőre végzek még csak a Bsc-n. Ő tavaly óta dolgozik is, én diákmunkán vagyok (heti két napot dolgozom). Megbeszéltük, hogyha megszereztem én is a diplomámat, akkor összeköltözünk, jelenleg mindketten otthon lakunk, hétvégén és néha hétköznap is ő van itt nálunk.
Még nyáron kezdte el mondogatni, hogy vajon neki mikor lesz gyereke, meg ha láttunk egy rossz nevelési példát, ő mindig hozzátette, hogy ő hogy fogja nevelni a gyerekét. Én a válasz alól mindig próbáltam kitérni, témát váltottam vagy inkább nem reagálta. Már többször is céloztam rá hogy annyira nem szeretem a gyerekeket és valószínűleg nem is akarok, maximum majd akkor ha meglesz minden ami kell egy gyerek eltartásához úgy, hogy ne kelljen egyikünknek se nélkülöznie. Nemrég mesélte, hogy egy barátja összejött olyan lánnyal, akinek van egy 4 éves lánya, mert 17 évesen szült, mellette orvosira jár. Erre ő azt reagálta, hogy ő is örült volna neki, ha fiatalon lesz gyereke.
Péntek este megkérdezte, hogy tényleg komolyan gondolom-e azt hogy nem akarok majd gyereket, mert ő szereti a gyerekeke és jól elvan velük (a 1,5 éves unokahúgával és a 9 éves öcsémmel is jól eljátszik, pl. tegnap kártyáztak). Szombaton anyukámmal arról beszéltek, hogy a normál úton történő szülés mennyivel jobb, én elég kellemetlenül éreztem magam közben, mert még nem foglalkoztat a téma. Majd tegnap este ismét felvetette, hogy így hogy lesz gyereke, ha én nem szeretem a gyerekeket, meg hogy ő nem akar idős szülő lenni (ezt nem tudom hogy gondolja, mert még ő is csak 25 éves). Már kezd idegesíteni, hogy gyakran erről beszél, ezért rávágtam neki, hogyha gyereket akar akkor nyugodtan összejöhet mással, aki hasonlóan vélekedik, nem fogok megsértődni hogy emiatt hagy el.
Én egyáltalán nem szeretnék még gyereket, nem azért szenvedtem ennyit a sulival, hogy a diplomámat felrakjam a polcra és egy gyereket neveljek (a szüleim az egyetem alatt nem támogattak anyagilag, mert nem tudtak, mindenért megdolgoztam). Szeretnék karriert, rendbe szedett életet, nem akarom, hogy egy férfi tartson el és neki legyek kiszolgáltatva, majd ha esetleg elhagy akkor ottmaradjak semmi nélkül. Egyébként nem a gyerekekkel van bajom, hanem azzal, hogy sok szülő felelőtlenül bevállal akár több gyereket is a semmibe, majd panaszkodnak, hogy nem tudják eltartani őket, én nem szeretnék ilyen lenni. Mielőtt gyereket vállalnék szeretném előtte kiélvezni, élni az életemet, hogy később ne érezzem úgy, hogy hiányzik valami. Én úgy képzeltem, hogy 25 éves korom után férjhez megyek, majd 30 éves korom után elgondolkodom a szülésen és utána vállalok gyereket, de semmiképp nem 22 éves koromban merült volna fel a téma. Mikor összejöttünk 20 éves voltam, azon a nyáron fogamzásgátló váltásakor kimaradt a menstruációm, a párom kérte, hogy vegyek tesztet, mert ő még nem szeretne gyereket, majd csak 2-3 év múlva. Akkor azt hittem csak vicces ezzel a 2-3 évvel, de úgy tűnik komolyan gondolta.
Szerintetek hogyan lehetne ezt megbeszélni vele, hogy megértse? Sosem gondoltam, hogy emiatt elhagynék valakit, de én semmiképp nem fogok ilyen fiatalon gyereket vállalni, pedig őt nagyon szeretem és később biztos nagyon jó apa válna belőle, de inkább elhagyom őt, minthogy tönkretegyem az életemet. Szerintem a fiatalon történő gyerekvállalás napjainkban amúgy sem túl ideális, hiszen az emberek gyakran váltanak párt, a gyereknek is az a jó, ha a szülei együtt nevelik őt fel és 30 éves kor körül erre jóval nagyobb a valószínűség, mint a 20-as évek elején. (Pl. az unokatesóm is 23 évesen szült, tavaly, azóta a 25 éves férje is munkanélküli lett, a nagymamám nyugdíjából élnek, a kapcsolatuk pedig nem túl rózsás).
válasza:Talán beszéld meg vele, hogy te nem akarsz még gyereket.
Nem minket kell győzködnöd, hanem őt.
válasza:Pontosan úgy, hogy ezt elmondod neki, amit ide leírtál. Hogy meg akarod alapozni az életed, illetve élni kicsit és egy biztos egzisztenciális helyzetben szülni majd, hogy ne legyen gond semmivel. Légy vele őszinte, aztán döntsétek el, ez okoz-e hosszútávú gondot a kapcsolatotokban.
Ugyanígy érzek, mint Te. Elég kínosan érzem magam gyerekek közelében, nem kap el az anyai ösztön meg a gügyöghetnék, ha valaki tologatja a kisbabáját egy babakocsiban az utcán. Persze, nincsen bajom azzal, ha valaki szeretne korán szülni, de én nem ide tartozom. Ugyanúgy gondolom ezt, mint Te, hogy majd olyan 28-30 éves korom környékén talán. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem akarok gyereket, csak még most, még nem lennék alkalmas anyának. De tudom, hogy egyszer lesz. A párom szerencsére nálunk osztja a véleményem. Én 22, ő 27 éves.
válasza:Kár rugózni, ötszázezer érvet felsorakoztathatsz, ha ő fiatal apuka akar lenni akkor az lesz. Ha nem te leszel a gyerekei anyja akkor más. Ennyi.
Olyan szinten mások az elképzeléseitek az életről, hogy kár is beszélni róla.
Mind a kettőtöket meg lehet érteni, mindkettőtöknek igaza van, csak nem vagytok egymásnak valók.
Utolsó, köszönöm szépen, hogy ezt leírtad, azt hittem velem van a baj. Pl. a munkahelyemen is (pénzügy) néha behoznak kisgyerekeket anyukák, akik visszajönnek dolgozni vagy csak úgy megmutatják a gyerekeket, mindenki gügyög nekik, én viszont csak kellemetlenül érzem magam, alig várom, hogy elmenjenek. Anyukám is 28 évesen szült, azt mondta, hogy ő is úgy érezte, hogy nem akar majd gyereket, végül lett 4. Mind a 3 tesóm kisebb nálam, így egész életem során körülvettek a gyerekeket, kicsit szeretnék gyerekek nélkül is élni, a párom viszont a legkisebb a családban, igazából szerintem sosem volt huzamosabb ideig gyerekekkel.
Egyébként a múltkor a tv-ben mutattak szegény gyerekeket, akiknek a szüleiről elmondtam a véleményemet, hogy nem kellene a semmibe gyereket vállalni és inkább egyet-kettőt kellene tisztességesen felnevelni, mintsem 4-5öt legyártani felelőtlenül. Már elég sokszor hangoztattam előtte ilyen témákban a véleményemet, furcsa, hogy eddig nem jött át neki.
Legközelebb ha felhozza, akkor elmondom neki ezt amit leírtam, csak eléggé kellemetlenül érzem magam, mert nem gondoltam volna, hogy 22 évesen ilyen dolgokról kell majd beszélnem, elég fiatalnak érzem magam ehhez a témához, úgy gondoltam, hogy majd legkorábban 25 évesen jön elő ez a téma egy 5-10 éves kapcsolatban.
Igen, sajnos én is kezdem úgy érezni, hogy nem illünk össze. Pedig mikor megismertem ez nem így volt. Épp akkor lett terhes a bátyja barátnője, akikről azt mondta, hogy kár gyereket vállalniuk 30 alatt főleg, hogy anyagilag nem álltak akkor épp jól. Sőt, utólag kiderült, hogy a bátyja nem is akart még gyereket, a barátnője erőltetett, azóta pedig a bátyja csalja a barátnőjét mindenkivel. Ezért nem értem, hogy miért változott így meg a véleménye. Sőt még tavaly az unokatesómék 23 évesen kötött házasságáról (a férje 26) és a 7 hónappal később megszületett gyerekükről sem volt túl pozitív a véleménye, mondván, hogy túl fiatalok.
Eddig azt mondta, hogy az tetszik neki bennem, hogy nem vagyok olyan, mint sok nő, hogy nem várom el, hogy mások eltartsanak, hanem szeretnék dolgozni. Ezzel szemben egy gyerek ezt erősen korlátozná, tehát nem nagyon értem.
válasza:Semmi baj veled, van ilyen.
Viszont ne írj olyasmit, ami nem igaz:
" Egyébként nem a gyerekekkel van bajom, hanem azzal, hogy sok szülő felelőtlenül bevállal akár több gyereket is a semmibe"
Nem, neked semmi közöd ahhoz, mások hogyan és mire vállalnak gyereket (te is csak akkor várd el, hogy ne ítélkezzenek meg ne akarjanak rábeszélni, ha te sem ítélkezel mások felett a témában), te egyszerűen nem szereted a gyerekeket és kész. Ne keress nyakatekert érveket, ez ennyi.
válasza:Utolsó vagyok,
Még azt hozzátenném, hogy 22 évesen semmi okod rá, hogy kínosan érezzed magad a kolléganők miatt.
Egyébként akkor elmesélem neked, hogy én fiatal anyuka vagyok, 23 voltam mikor szültem az elsőt. Csak a tapasztalatomat szeretném elmondani, nem mintha könnyebb lenne a dolgod ettől. :) Ma 38 vagyok és iszonyat jó, hogy van egy 15 éves lányom. A fiatal anyaságnak köszönhetően fiatal maradtam én is, kivétel nélkül a nővérének néznek, és tényleg baromi jó fiatal anyukának lenni. De rohadt nagy ára volt, mert hiába van diplomám (kettő is), soha nem tudtam élni vele. A férjem munkája mindig fontosabb volt, a gyereknevelés rám hárult. Így nem vállalhattam olyan munkát ami pl délután négynél tovább tartott volna, mert menni kellett a gyerekért az oviba a napközibe. Két munkahelyemről is kirúgtak, mert sokat volt beteg és persze mindig én voltam otthon vele. Ma már ezt a munkáltatók nem annyira szeretik. Én nekem kellett mindig elkéredzkedni a munkahelyről mert úszásbemutató, koribemutató, mikulás ünnepség, karácsonyi ünnepség, anyáknapja, gyereknap, szülői értekezlet, fogadóóra, anyámkínja volt. Jó persze, a férjem semmit nem tudott vállalni ebből, merthogy az ő munkája a fontosabb, ő keresi a PÉNZT, a családfenntartó. Van munkám, mindig is volt, de nem az amit tanultam, és nem is annyi pénzért amennyiért valaha elképzeltem. Szóval nem könnyű.
Nagyon nehéz lehetett, sőt a mai napig nehéz lehet neked, tiszteletre méltó, ha valaki feladja a karrierjét egy gyerek miatt, de én pontosan ezt szeretném elkerülni, nem szeretnék hasonló helyzetbe kerülni. Persze a legnagyobb gond az, amit te is megláttál, hogy nem igazán vagyok oda a gyerekekért, persze ha ránézek egy jópofa gyerekre olykor engem is megmosolyogtat, de nem lennék még jó anya, ami az idő múlásával talán változni fog, állítólag minden nőben egy idő után előjön az anyaság utáni vágy, de bennem ez még nem történt meg, jelenleg sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatnak, mint pl. a karrier, utazás, saját lakás, stb.
Amit furcsállok magamban az az, hogy kb. 14 éves koromig alig vártam, hogy felnőjek és lehessen saját gyerekem, szinte visszaszámoltam az időt. Anyukámat kértem, hogy a tesóim legszebb csecsemő és kisgyerekruháit ne adjuk oda rokonoknak, hanem tartsuk meg, hogy majd az én gyerekemre ráadhassam. Ezeket a ruhákat egy nagy utazótáskába gyűjtöttem, néha elővettem, nézegettem őket és szépen visszahajtottam, várva az időt... aztán történt valami és már nem foglalkoztatott annyira a dolog, olyannyira, hogy a félretett babaruhákat én magam adtam oda a keresztanyám ikreinek mikor születtek 5 éve, mondván, hogy nekem úgysem lesz rá szükségem.
válasza:Egy nőre ezt sosem szabad ráerőltetni. Én orvos vagyok, még fél éve is azt éreztem, hogy nekem soha nem fog kelleni gyerek. Hozzá tartozik ehhez az is, hogy egyetem alatt elég rosszul éltünk, alig voltak új ruháim, soha nem utaztam, nem éltem. Most tartok ott, hogy tudom, milyen nem minden éjszakát tanulással tölteni, meg tudok magamnak venni egy drágább ruhát, van saját lakásom, aminek a hitelét ugyan még nem fizettem teljesen vissza, de már jól látom az alagút végét. A szakmámban is kezdek otthonosan mozogni, jól megtalálom a hangot a betegekkel, nem stresszelek az ügyeletekben, érzem, hogy jó kezekben van nálam az osztály.
Fél éve, ebben a sokkal kiegyensúlyozottabb élethelyzetben villant be először, hogy szeretnék gyereket, és azóta egyre erősebb ez a késztetés. Sajnos párom jelenleg nincs, nem egy férfit utasítottam el azért mostanában, mert látom, hogy teljesen alkalmatlan az apa szerepre. Már másképp nézelődöm, más az értékrend.
Azt gondolom, mindenkinek el kell jutni arra a pontra, hogy megalapozza a saját életét, foglalkozzon magával, valósítsa meg az álmait, és csak aztán, egy megfelelő társ mellett vállalja be a babát. Én 22-23 évesen csapnivaló anyuka lettem volna, pedig mindig komoly és házias voltam.
28 N
válasza:Teljesen megértelek, én sem azért tanulok külföldön biokémiát, és nem azért szeretnék PhD-re jelentkezni, hogy aztán majd otthon gyereket nevelgessek, és végül egy irodában / boltban dolgozzak. Én is 22 éves vagyok, és olyan 30 éves koromig eszem ágában sincs a gyerek. Előbb a karrier, ha már belevágtam a tanulmányaimba.
Persze megvannak az előnyei a fiatal anyaságnak is, de nekem az olyan lemondásokkal járna, amiket nagyon nem szeretnék bevállalni. Szerencsémre a párom is hasonlóan vélekedik, és ő sem akar még gyereket egy jó darabig....
Neked meg mindenképp meg kell ezt beszélned a pároddal, esetleg emlékeztetheted, hogy miket gondolt korábban mások korai gyerekvállalásairól, és érdeklődhetsz, hogy mégis mi változott meg benne ennyire.
De ha hajthatatlan, akkor sajnos nem illetek össze, és kár a srác idejét húzni, mert így csak az esélyei romlanak a fiatal apaságra...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!