Boldog vagy most? Egy rövid igen vagy egy nem, esetleg egy pár szó miért igen, miért nem?

Boldog vagyok. De a boldogságnak is vannak fokozatai. Nos, épp ezen a fokozáson töröm a fejem. :)

22/F

Nem. Most nagyon nem. Jonnek mennek a napok egymas utan.

A turelmetlen termeszetem miatt elvesztettem a paromat.

Ez számomra elég bonyolult hogy éppen boldog vagyok e vagy sem. Gyakran változik. De úgy vettem észre fejben dől el minden. Ha pl a szar kapcsolatomról gondolkozok, amit épp most zárok le, akkor úgy érzem nagyon boldogtalan vagyok. Ha a jövőre gondolok hogy biztos találok hozzám illőt akkor boldogabb leszek.

Szintén ha arra gondolok hogy amiért élek, boldognak kellene lennem , mert ha nincs az orvostudomány, illetve emberek jókor jóhelyen akkor én már nem élek. Szóval ezek miatt nem lenne szabad rossz dolgokra gondolnom és boldogtalannak érezni magam. Próbálom most mindenben a jót nézni, kihasználni a lehetőségeket. Ha arra gondolok amit szakmai, anyagi téren elértem akkor nincs okom panaszra. Egyedül a magánéleti dolgok zavarnak, miattuk vagyok kissé boldogtalan. De mostanra összeszedtem magam és változtatok dolgokon, változtatok a gondolkodásmódomon. Próbálok nyitni emberek felé, hogy megtaláljam azt akit nekem szánt az élet.

Szerintem összességében akkor leszünk boldogok ha az élet minden területén a jò dolgokat vesszük észre, és nem a rossz dolgokon, a lehetséges rossz végkimenetelen aggódunk.

Részben.

Haladnak az ügyeim a lakásommal, ez pozitív.

Anyukám betegsége nem javul és sok stressz van miatta, ez negatív.

Van munkám, és elégedettek velem, ez mindenképpen pozitív azok után, amit a húszas éveim nagyobbik részében munka terén átéltem.

Nincs jelenleg párkapcsolatom, ezzel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, mert amíg a szüleimmel éltem, ez nem volt megoldott, mivel ment már tönkre kapcsolatom azok miatt a dolgok miatt (részben anyukám betegsége miatt), és nem akartam sokat kísérletezni, inkább úgy döntöttem, hogy előbb függetlenítem magam, ehhez meg idő kellett, hogy anyagilag is úgy álljak, hogy megtehessem, illetve nem is volt olyan, akivel megpróbáltam volna, nem vagyok kapcsolatfüggő. Az elmúlt években ismertem meg valakit, semleges közegből, akivel el is tudnám képzelni, hogy működhet, és igazából nem is teljesen érzéketlen irányomban, hát, majd meglátjuk. Szóval ezzel kapcsolatban nem tudok egyértelmű igent vagy nemet mondani.