Egy korábbi kérdés ihletet meg engem, tényleg nem egészséges ember aki csak a párjával boldog?

Nem hiszem, hogy nem lenne egészséges. Csak persze az lenne az ideális, ha az ember megtalálna úgy is a boldogságot, hogy ez nem függ attól, hogy párkapcsolatban él, vagy sem. De az emberek többsége társas lény is, ezért senkit nem mondanék lelkileg betegnek csak azért, mert vágyik egy kapcsolatra, vagy nagyon fontos adalék a teljes boldogságához egy kiegyensúlyozott párkapcsolat.

Meg ott van az is, hogy ha már van valakink, akit szeretünk, persze, hogy fájna, ha elveszítenénk, persze, hogy szomorúak lennénk és megzuhannánk. Ez teljesen természetes reakció.

Normalis vagy nyugi, az ember társas lény. Manapság erőltetik azt a dumát hogy önmagadban legyél boldog , aztán jöhet a párkapcsolat.

Ezzel nem értek egyet ugyanis aki mentálisan rendben van és csak egy parkapcsolat hiányzik már az életéből akkor teljesen érthető hogy arra vágyik.

Nyilván aki depis és problémái vannak ne ugorjon kapcsolatba mert lehet nem jó embert választ maga mellé, és ez még a problémáit sem fogja megoldani.

Én inkább az ellenkezőjét tartom egészségtelennek: ha valaki egyáltalán nem zuhanna meg és nem lenne szomorú, ha egyszer csak nem lenne neki a barátnője, vagy a férje, felesége.

Mert jó, lehet úgy élni, hogy nem kötődök egyáltalán a másikhoz, csak választok egy lakótársat, mert ketten könnyebben fizetjük az albit, ha meg lelép, nem gond, kit izgat, de szerintem egy egészséges kapcsolat nem ilyen.

Nem a legjobb, de nincs vele sok probléma míg van párja.

Ha nem les és nem leszel boldog, írj segítek majd.

Az a baj ezzel, illetve nekem az a gondom ezzel a hozzáállással, hogy ha valaki pár nélkül marad ilyen mentalitással, az vagy görcsösen társat kezd keresni és idővel eljut oda, hogy mindegy ki, csak legyen párja, vagy görcsösen ragaszkodik az ex emlékéhez vagy az exhez, esetleg ha a párja meghal, képtelen lesz továbblépni, ha szakítanak vele, görcsösen elkezd teperni, ami az exnek nagyon kellemetlenné válhat, és akár zaklatás is lehet belőle.

Én is voltam megzuhanva, de nekem akkor minden összejött, nem csak egy szakítás, de küzdöttem azért, hogy felálljak ebből az állapotból. Az a helyzet, hogy amikor pocsék passzban voltam, sokkal inkább kerültek az emberek, mint most, amikor rendben vagyok magammal egyedül is, most keresik a társaságomat.