Hogy képzelik egyesek, hogy olyat várnak el a másik nemtől, amit ők sem teljesítenek?

Mindenki azt vár el, amit akar, lehet szerencséje annak is, aki nem viszonozza az elvártakat, de a többségnek vagy felül kell vizsgálnia, vagy másokra mutogat.

Én is megtanultam, mi várható el, mit tudok én adni, mi van ezzel egyensúlyban.

Én rendszeresen mozgok, és még vannak ezzel kapcsolatban további terveim is, szeretném, ha a párom hasonló lenne ezen a téren, zavarna, ha lusta lenne megmozdulni. Én dolgozom, szeretek dolgozni, van jövedelmem, de nem elég arra, hogy egy családot fenntartsak belőle, magamnak elegendő, így talán nem nagy elvárás, hogy a másiknak is legyen munkája és jövedelme, ha hosszú távon tervezünk, nem fogok eltartani egy láblógató anyuci pici fiát...

Elvárástól is függ azért. Nyilván például elég gáz elvárni milliós fizetést a másiktól, mikor én semmit sem értem el az életben.

Viszont a jellembeli különbségek már más téma lehet. Több esetről is tudok, mikor az egyik fél azt szereti a másik nemben, hogy visszahúzódóbb, visszafogottabb, csendesebb, a másiknak pedig pont a bátrabb, magabiztosabb, beszédesebb az esete és egymásra találnak. Pedig mindketten mást vártak el, mint amilyenek ők maguk, mégis működik.