Szerintetek rosszul gondolom?

Nagyon boldog a házasságom, ez az egyetlen dolog amire azt mondom, hogy tökéletes. Nincs lakásunk, de egy szép albérletben lakunk, nincs autónk, nincs sok pénzünk, de megélünk, el tudunk menni nyaralni, étterembe, szóval nem akarok panaszkodni, végülis anyagilag sem rossz a helyzet. A barátnőim mind boldogtalanok, 30 éves koruk ellenére, még lakótárssal laknak, rossz kapcsolatban, elszórják a pénzüket stb.. Amikor összejövünk mindenki beszél magáról, mindenki panaszkodik.. én meg "rosszul érzem magam", hogy nem tudok semmi rosszat mondani, sőt igazából boldog vagyok. Sokszor arról beszélnek, hogy nincsenek is boldog házasságok, mindenki csak megjátssza magát..pedig az enyém tényleg az.. (ilyenkor jönnek a kedves embereke a "nézd meg magatokat 20 év múlva" okoskodással..) Az ilyen baráti összejöveteleken én mindig arról beszéltem, hogy boldog vagyok..de láttam, hogy ez rosszul esik nekik, bántja őket, hogy nekem egy álomférjem van. Már nem nagyon szoktam mesélni, csak hogy minden a szokásos..mert nem akarom megbántani őket..Úgy érzem rosszat teszek másoknak azzal, ha elmondom, hogy én mennyire boldog vagyok..mert ez nekik rosszul esik.. Szerintetek is hallgasson az aki boldog, mert "menőzésnek tűnik" a boldogtalanok előtt..?