Jelent ez valamit? Hosszú történet.

19 vagyok, egyetemista.

Még 11-13 éves koromban chateltem egy lánnyal, akin keresztül megismertem az egyik barátnőjét. 1-2 évvel idősebbek voltak nálam mindketten, ezért hazudtam nekik a koromról, a hobbijaimról; lényegében egy sokkal "menőbb", egy potens fiktív karaktert adtam nekik elő. Egy idő után megtetszettünk egymásnak ezzel a bemutatott barátnővel, és valamiféle erős vonzalom is kialakult, amit mi szerelemnek neveztünk. De hazudtam nekik a személyem 90%-áról, és már nem volt vissza út, vagy legalábbis akkor úgy gondoltam.

Ami biztos, hogy kölcsönös volt ez a vonzalom, és el is mondtuk a másiknak, egymással álmodtunk, hosszú délutánokat beszélgettünk át MSN-en (tanulás helyett). Aztán egyszer csak megszakadt ez a kapcsolat, és nem beszéltünk tovább... évek teltek el, és én rendszeresen visszaemlékeztem erre a lányra, és sajnáltam, hogy nem mondtam el az igazat. Több éves csend után ráírtam, és elmondtam, hogy minden hazugság volt. A reakciójára nem igazán emlékszem, azt tudom, hogy nem volt pozitív, aztán újra nem beszéltünk évekig.

Az utolsó információm róla, hogy abban a városban tanul, ahol én. Valamelyik nap vele álmodtam, pontosan nem is tudom, hogy mit, és abban sem vagyok biztos, hogy láttam az arcát, egyszerűen csak éreztem azt az érzést, amit akkor, kicsin, és arról az érzésről rögtön be tudtam őt azonosítani. Vele álmodtam. Facebookon kerestem, de nem találtam sehol, csak azt a régi közös ismerőst. Neki írtam, hogy segítsen, ha akar vagy tud.

Igazából nem akarok tőle semmit, de hajt valami felé. Mikor még MSN-en beszélgettünk, és "szerelmesek"(?) voltunk, akkor elmesélte nekem, hogy egyszer azt álmodta, hogy megszakad köztünk a kapcsolat, és majd csak egy véletlen folytán találkozunk, mert abba a városba jön majd tanulni, ahol lakom. Az álom vége, ha jól emlékszem, az a boldogan amíg meg nem halunk volt.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van vele, és hogyan alakul az élete. Pár éve láttam az adatlapját utoljára, akkor emlékszem, hogy volt valakije, és mikor utoljára beszéltünk, a stílusa is messze volt már attól, mint ami régen volt. Valamiért mégis tudni szeretnék róla, és elmondani neki, hogy vele álmodtam, és elmondani, hogy emlékszek mindenre, amit mondott, és hogy ő nekem mindig is egy kedves emlék marad - illetve, hogy megértem, ha utál a hazugságokért, bár kétlem, hogy tudna jobban utálni annál, mint ahogy én utáltam magam akkor régen értük. Nem mintha ma büszke lennék rájuk.

Szerintetek van értelme megkeresni ezt a lányt? Ti hogyan reagálnátok hasonlóra, ha egy ősrégi, ismeretlen-ismerős csak úgy előtűnne, és ilyeneket hordana össze?