Mit csináltatok az első csókotok után?

Legelső, vagy első "igazi"?

Szerintem mindenkivel az elsőt lehet elsőnek hívni...

De a legelső fura volt. Nem vele akartam... Egy haver provokált, hogy mutassam meg mit tudok, le ne égjek a kiszemeltem előtt. Én nem tudom utána mit csináltam, de ha emlékezetem nem csal, akkor bizonygattam az illetőnek, hogy nekem tényleg ez volt az első :D Egyszerűen tudtam mit kell csinálni és ennyi :D Bár vele tüzijáték nyilvánvalóan nem volt, mert nem szerettem. 12 voltam.

Az elsőt azzal, akivel tényleg (eredetileg) akartam, az illető elhülyéskedte. Borzasztóan csinálta! :D az arcomat is megnyalta, pedig már tapasztalt vén róka volt hozzám képest (na jó, csak 22). Nem mondtunk egymásnak semmit. Vagyis egy idő után közös megegyezéssel cuppogtunk, mert a haver figyelt minket a szekrény mögül, és szivattuk :D Aztán elmentünk sétálni.

A legutolsó első, csak egymással volt első. Ami megelőzte érdekesebb volt, mint ami utána történt, mert konkrétan kiprovokálta. Húzott engem, kérdezgetett, bökdösött, lökdösött, magázni kezdett, én mondtam állítsa le magát, (baromira tetszett, és provokált, de nem lett volna szabad...), vagy tenni fogok valamit, kérdezte mit, mondtam majd kitalálom. Kíváncsi volt a lelkem... Ürügy volt csak... De ő megadta nekem, én hirtelen felé fordultam, a kezem megrándult, egy másodpercre mindketten azt hittük, hogy megpofozom, az arcáról a szemeire majd a szájára ugrott a tekintetem, az arcán döbbenet és várakozás keveréke, én pedig bumm, elkaptam! Mindketten azt hittük, hogy nem merem, de annál is döbbenetesebb volt, hogy ő nem eltolt, hanem körül fogott, és visszacsókolt. Akarta, hogy megtegyem. Remélte. A csókunk heves, vágytól fűtött merő döbbenet volt. Csókjaink... Egyikből a másikba kezdünk, talán percekig. Lihegve bontakozott volna ki, hogy kezével egy közel arasznyi távot mutatva figyelmeztessen, hogy annyi hiányzik, hogy ne álljon jót magáért. Vagy ezt a második csóknál mondta már... Nem mernék megesküdni. De annál csodásabb első soha nem volt senkivel. Egymásnak estünk később, majd egy hét hülyítés után nem találkoztunk többé, de mikor meghalok, az életem filmje helyett, azt a fél napot kérem vetíteni amit akkor vele töltöttem, örökre bánnám, ha akkor nem vagyok bátor és nem teszem meg, amit tettem.