Akik kapcsolatban élnek, de nem élnek együtt, miert érzik kotelességüknek minden nap rácsörögni de minimum ráirni a másikra?

Mi kulon elunk es sose rutin szeru vagy unalmas a beszelgetes. Erdekel hogy mi tortenik eletem ertelmevel es,hogy milyen napja volt. Napi 3-4 orat szoktunk skypeolni es szinte sose unatkozunk.

18/L (3,5 eve egyutt)

nem kötelesség, nem is görcsölünk rá. még csak nem is erőltetettek a beszélgetéseink. szeretjük egymást, érdekes és jó tudni, mi történik a másikkal.

valószínűleg neked nem volt meg soha a kellő érdeklődés a partnered irányába, ha csak pár naponta vagy rá kíváncsi.

Nos, ha nyűg, akkor én se értem minek. De mi is minden nap beszélünk a párommal, akkor is, ha épp semmi különös dolog nincs. Bár mi legtöbbször a közös haverjainkkal dumálunk 4-5-en teamspeaken, és úgy aztán soha nincs unalom :D

Nem értem, ha valaki nem kíváncsi a másikra, akkor minek van vele?

Miért abból indulsz ki, hogy akik minden nap beszélnek, azok kötelességből teszik, és megjátsszák az érdeklődést?

Mi azokon a napokon, amikor nem találkozunk a párommal, órákat beszélünk skype-on. Nekem ez eleinte fura volt, mert az exemre nem volt jellemző, hogy érdekelte volna, mi van velem, és/vagy meg akarta volna osztani, hogy mi van vele. Időközben viszont rájöttem, hogy NAGYON jólesik a párom érdeklődése, szeretek vele beszélgetni. Nem rutinszerűen, hanem nagyon is tartalmasan beszélgetünk hosszasan, és ez csak erősíti a kapcsolatunkat.

Mindketten igényeljük, hogy legyen egymástól függetlenül is életünk, programjaink, de olyan még nem fordult elő, hogy ne lett volna legalább fél óránk a másikra, és ne lettünk volna kíváncsiak egymásra.

Teljesen jogos a kérdés, irtózom az ilyen rutinoktól meg hogy ezügyben mi a társadalmilag elvárt szám úgymond :-)

Szánalmasnak tartom a semmitmondó rutinokat ezügyben. Nem kell folyton a másikért aggódni. Sokkal jobb 2-3 naponta egy élvezetesebb beszélgetés, mint napi 5 rátelepedést sugárzó kötelességhívás.