Annyira vegyes érzelmek kavarognak bennem, nagyon nehéz. Jól döntök?

Próbálom a lehető legtisztábban vázolni.

A barátommal 8 hónapig voltunk együtt, gyakran bántott szavakkal, a lelkemen tiport, sokat sírtam miatta, mégis nagyon szerettem, nagyon fontos volt nekem, viszont tudtam, hogy ez így nem jó. Fontolgattam a szakítást.

Mialatt együtt voltunk megismerkedtem egy fiúval, aki egy csodás ember, kedves, udvarias és az összes pozitívum, amit csinálsz el tudtok képzelni. Eleinte haverok voltunk, el se tudtam volna képzelni, hogy bármi legyen köztünk, viszont a távolságok miatt őt gyakrabban láttam, mint a barátomat és mikor már úgy volt, hogy na, a legközelebbi találkozón szakítok a barátommal, akkor ezzel a haverral összegabalyodtunk, le nem feküdtünk egymással.

Ennek két hete, hogy szakítottam barátommal és ezzel a fiúval vagyok.

A volt barátom még sokáig könyörgött, hogy maradjunk együtt, hadd kapjon második esélyt, de nem engedtem.

Azt kezdtem el érezni, hogy hiányzik nekem, nem engedtem még el.

Az új fiúval mindennap találkozunk szinte, jól elvagyunk, tudom, hogy ő nem bántana meg sosem.

Az egész kuszaságnak tűnhet, ne haragudjatok, leginkább véleményekre lennék kíváncsi, hogy éreznétek magatokat a helyemben.

Bármi kérdésre a leírásommal kapcsolatban szívesen válaszolok.