Ti nem féltek attól, hogy egyszer majd azon fogjátok kapni magatokat, hogy úgy érzitek, elment mellettetek az élet?

Az ember időről időre átértékeli az életét, akár akaratlanul is. Van aki 20 évesen attól fél, hogy nem lesz párja, mások meg mástól félnek.

50 évesen jöttem rá, elment mellettem az élet. Van férjem, felneveltem két gyereket, de mintha csak kötelességeim lettek volna addig. Felmerült bennem, semmit nem láttam a világból. De sosem késő változtatni. 50 évig jó volt úgy, ahogy volt. Aztán változtam, mások lettek az igényeim. Tettem érte, hogy úgy éljek, ahogy már most szeretnék. Anyagi korlátaim akadályoznak meg, hogy messzire utazzak, de beérem az országunkkal, és azzal, hogy láttam a tengert, Párizst. Változunk, és ezzel az igényeink is.

Változtatni sosem késő. Talán csak az elfekvőben. Vagy a temetőben.

Ok kedves megmondóember, mondd meg mit tegyek?

Neten nem írnak vissza, környezetemben, melóhelyen mindenki házas, gyereke van, nem korombeli. Bulikat utálom, ismerősi köröm nincs. Nem mond azt, hogy járjak el, mert 1 évig jártam tanfolyamra, ahol a tanulók 80%a lány, volt, érdekes, egyik sem akart semmit, vagy már volt valakije.

Várom az építő jellegű kommentárodat akár itt, akár privátban!

# 8/8 Időpont ma 17:18

Ha lenne ismerősi köröd, lehet, hogy már összeboronáltak volna valakivel, egyesek nagyon szeretnek kerítősdit játszani. :-)

És nem csak bulizni lehet járni. Vannak egyházi hátterű közösségek (Szentjánosbogár pl.), olvasni szeretők közösségei (moly, rukkola... stb.), háziállatokat kedvelők, kreatív hobbit űzők, sőt, még a gamerek is rátalálhatnak az őket érdeklő csoportokra... stb. A közösségi oldalak is segítenek ebben, erre is lehet használni, aztán ha már van egy közeg, amihez valaki tartozhat, máris nincs annyira egyedül, vannak, akik személyesen is összeröffennek, találkoznak időnként... Nem kell bezárva élni.

Nem felek, mert addig is teszek az almaimert. Es oszinten szolva, orulok, hogy egyedul jutottam el idaig, ahol most vagyok. Nem fogott vagy tartott vissza senki, csak magamaert voltam/vagyok felelos.

Most nem lennek ennyire talpraesett, és eros no lelkileg, ha nem egyedul csinaltam volna vegig.

De most mar johetne valaki, akivel nem fogjuk egymast vissza, hanem elorebb segitjuk a masikat. :)