Ti mit gondoltok azokról a férfiakról, akik elhagyják a terhes barátnőjüket, vagy akkor lépnek le, amikor már megszületett a gyerek?

Valahol egy szúnyog és egy gusztustalan csótány között van a helyük fejlődésileg.

Bár a szúnyog és a csótány okosabb.

Én régebben mélyen elítéltem az ilyen pasikat.

Aztán megismertem egy jó barátomat.

Kollégák voltunk és a barátnője... Nos az a klasszikus féltékeny pitsa.

Olyan munkánk volt, hogy sokat kellett kommunikálni (a srác pizzafutár én meg diszpécser). Nos a csaj képes volt hajnalban felhívni többször is, hogy mit hívogatom a pasiját. Úgy az ötödik alkalomnak szóltam a srácnak hogy ez nekem így nem pálya, hogy hat órát aludnék de még annyit sem tudok.

Meg lettem vádolva szarkavarással, mindennel.

Rajtam kívülálló okból szakítottak pár hétre rá.

A csaj visszakönyörögte magát, és két hónapra rá terhes lett.

Be is vallotta, hogy nem szedte a fogamzásgátlót.

A srác itt sokalt be, és szakított.

A csaj persze minden fronton támadni kezdte, a legtöbb ismerős a srác ellen fordult.

Végül a csaj elvetélt nyolc hetesen.

Magam is anyuka vagyok, azóta már kétszeresen, de azt vallom, hogy a kisebbik rossz történt meg.

Nem fekete meg fehér ez a dolog, minden eset más.

Egyik szomszédunknak az egyik lánya anno fiatalon összefeküdt fűvel-fával, a végén nem tudták megmondani, melyiktől van a gyerek, és egyik pasi sem vállalta. Mondjuk ő akkor kapott észbe, mikor rájött, hogy nem olyan tündérmese a gyereknevelés, mert neki eleinte csak gyerek kellett pasi nélkül...

Vannak nők, akik meg gyerekkel akarják megfogni a pasit, akivel már amúgy megromlott a kapcsolatuk.

Aztán vannak párok, akiknek csak becsúszik, de valahogy nem működik, és ezt mindketten belátják, csak a babát meg nem akarják elvetetni. Nos, az ilyen párok azért talán tudják jól kezelni a helyzetet, és nem balhézni. Egy ismerősöm szülei pl. azért váltak el, mert képtelenek voltak békében egy fedél alatt élni. A közös gyereküket tisztességesen felnevelték, de nem közös háztartásban. Semmi gond nem lett belőle.

Persze, ha valaki eleve csapodár, felelőtlen, azt nem sajnálom, de az olyantól meg jobb távol lenni, mert nem lehetne számítani rá.

No, ez csak pár dolog, ami eszembe jutott, kívülről nem látunk bele egy kapcsolatba. Ha meg gyerek van, az az első, hogy neki kiegyensúlyozott közeget biztosítson a szülő, és saját sértettségét ne vetítse ki a gyereknevelésre.

Mi a véleményem az ilyenekről? Semmi, a gyereknek úgyis meglesz a saját véleménye, nekem is megvan a véleményem a szüleim kapcsolatáról, egy kívülálló nem lát bele úgy.