Mennyivel másabb e téren egy szeretethiányos ember? 22L

Párom elmondása szerint szeretethiányos vagyok, úgyhogy én saját tapasztalatot írok:

- NAGYON nehéz lezárni egy kapcsolatot, ne tudd meg mennyire, egyszerűen megfulladok attól a tudattól, hogy ezek után senkim sem lesz, aki átölel, aki érezteti velem, hogy fontos vagyok számára, esetleg meghallgat. Mindegy, mennyi barátom van, nem fogom úgy érezni, hogy nem vagyok egyedül...

- Ha mégis sikerül, akkor is ugrok fejest a következőbe, nekem két kapcsolat között a leghosszabb szünet 4 hónap volt. Nem azért, mert olyan hamar szerelembe estem, hanem igénylem, hogy legyen egy társam, és egy új kapcsolattal mindig az előzőt akarjuk elfelejteni. Ördögi kör :(

- És mint fentebb is írták, igen, hajlamosak vagyunk arra, hogy nem lépünk ki egy nem működő kapcsolatból, még akkor sem, ha szenvedünk miatta. Az egyedüllét sokkal rosszabb szerintünk. Tökmindegy, hogy szenvedünk, akkor is van mellettünk valaki.

Mindenkitől elnézést kérek, ez az én véleményem, én így élem meg. Szerencsére, már 4 éve vagyok kapcsolatban, és nincs semmi gond, úgyhogy nem aktuális, de előtte így éltem meg a szakításokat.