Miért hangoztatják egyesek, hogy teljesen normális, ha párválasztáskor nem vesszük figyelembe a racionális tényezôket?

Senki nem választ racionálisan, még az sem, aki azt gondolja, hogy racionálisan választ. A párválasztást tudattalan sémák irányítják: mindig az "ismerős" helyzeteket választjuk, akkor is, ha az nekünk ártalmas. Mert ami ismerős, az biztonságosnak tűnik. Ezek a sémák már kora gyerekkorban kialakulnak, anélkül, hogy tudatában lennénk. Például akinek az a sémája, hogy nem elég jó, az nem tud olyan partnerrel lenni, aki megbecsüli, értékeli, mert ijesztő számára, kimenekül a kapcsolatból. A tudattalan tényezők mindig sokkal erősebbek, mint a racionalitás. Nagyon sok önismereti munka és tudatosítás kell ahhoz, hogy valaki a sémái ellenére legyen képes választani.

Alapvetően egyetértek, de szerintem a párválasztáshoz nem racionalitás kell, hanem önismeret! Ha ismerem a sémáimat, akkor képes vagyok felülemelkedni rajtuk, és akkor tudattalanul fogok megfelelő partnert választani.

(Két év önismereti munka után merem ezt kijelenteni. Korábban csak mérgező kapcsolataim voltak, és nem értettem, hogy miért... aztán dolgoztam MAGAMON, és közel sem racionálisan olyan partnert választottam, akivel végre egyenrangú kapcsolatom van. Valójában puszta racionalitás alapján nem választottam volna, pedig a számomra IGAZÁN fontos tényezőknek maximálisan megfelel, de a racionálisan felállított "checklist"-emnek nem.