Nők, nektek rosszul esik, ha azt mondják rátok, hogy nem vagytok szépek csak átlagosak?

Olyan sokan nem szoktam elém állni, és a képembe vágni, hogy nem vagyok szép :D

Amúgy azért nem esik kifejezetten rosszul, mert tudom, hogy egyre inkább kihozom magamból a maximumot, és ennél többet úgysem tehetek. Plusz a párom 6 év után is gyönyörűnek tart, kíván, sokat bókol stb. Úgyhogy nem fogom telesírni a párnámat, ha nem tetszem másoknak.

# 5

Jogod van úgy gondolni, hogy valaki "öntelt pitsa" lesz pusztán attól, hogy nem attól teszi függővé a lelki békéjét, hogy mások mit gondolnak a külsejéről.

Nyilván az lenne a normális, hogy egy nő hízni akar, amikor a szomszéd nyugdíjas néni szerint "túl vékonyka", fogyni akar, amikor egy anorexiás kolléganője szerint van rajta súlyfelesleg, smink nélkül alapvetően nem mozdul ki otthonról, amikor azt hallja a médiából, hogy ez ma már hozzátartozik egy igényes nő hétköznapi megjelenéséhez is, de mielőtt olyanokkal találkozik, akik szerint ettől "műnő" lesz természetes szépség helyett, akkor gyorsan letakarítja magáról a sminket, stb.

Részemről mindenesetre nem veszem a szívemre, ha valaki azért tart öntelt pitsának és antiszociálisnak, mert nincsen megfelelés kényszerem senki más felé se ami a külsőmet, se ami az életem más aspektusait illeti, nem borulnék ki azon, ha valaki rondának tituálna, nemhogy azon, hogy átlagosnak, van egy egészséges önértékelésem és önkritikám, és el tudom magamat fogadni olyannak, amilyen vagyok - inkább viccesnek érzem.

Már csak azért is, mert a valós életben nagyon, de nagyon más visszajelzéseket kapok a környezetemtől, azoktól, akik ismernek, többek között attól a nem kevés embertől, akikkel a munkám révén közelebbi kapcsolatban kerülök.

De nyilván lehet gond az ő emberismeretükkel és objektivitásukkal, és lehet helytálló a te "öntelt pitsa/antiszociális" diagnózisod egy pár soros hozzászólásból leszűrve. :-)

Amúgy valaki lenne olyan kedves elárulni, hogy vajon mi lenne a helyes és kívánatos viselkedés egy olyan helyzetben, ha valaki közli, hogy szerinte átlagos a külsőm?

Megsértődöm rajta?

Ezentúl zsákruhában járok, ami minél többet takar?

Hazaszaladok, és a fejemet a kispárnába fúrva zokogok, amiért nem bombanő vagyok?

Plasztikai sebészhez fordulok?

Felkeresek egy pszichológus, hogy fel tudjam dolgozni ezt a hatalmas csapást, amit az egóm elszenvedett? :-))

De viccen kívül, tényleg nagyon értékelném, ha páran azok közül, akik lepontoztak, fel mernék vállalni a véleményüket, és megírnák őszintén, hogy szerintük egy nő részéről mi a helyes reakció és hozzáállás egy ilyen helyzetben, mert tényleg érdekelne. Köszönöm, ha megteszik.

Utoljára ez a tini korszakom elejen volt nagy tema, hogy "huh ki atlagos, ki szep".

Amugy eddig meg senkitol nem hallottam, hogy atlagos lennek, de ha mondtak is volna, bolintok es tovabb megyek.

Én tudom magamról, hogy átlagos vagyok. Vannak vonzó vonásaim és kevésbé vonzók, ez van, sok tényezőn egyszerűen nem tudok változtatni.

Ennek ellenére soha senki nem mondta még rám, hogy átlagos vagyok. Valószínűleg azért, mert azok a férfiak, akiknek bejövök, ennek hangot adnak, akiknek meg nem, azok inkább bölcsen hallgatnak. :)

Így gyakorlatilag csak bókokat kapok! :D

A barátom pedig gyönyörűnek lát, és ez a lényeg!

"Fura ez a "leszarom, hogy ki mit mond, én elégedett vagyok magammal" mentalitás. Öntelt pitsák ezek némi antiszociális beütéssel."

LOL, nem. Ezt egészséges önértékelésnek hívják.

Én is igyekeznék lesz*arni, ha egy idegen mondaná, de amúgy ha régebben egy pasi mondott volna nekem ilyet, biztos, hogy onnantól esélye nem lett volna nálam.

Saját magamnak és a páromnak legyek gyönyörű, fullos, a többivel pedig igyekszem nem foglalkozni.