Tudnátok tanácsokat adni? (kifejtés lent)

Pár hónapja napi szintű buszozásra kényszerültem, és úgy adódott, hogy többször reggel és este is ugyanazzal a busszal utaztam, bár azt is meg kell említenem, hogy már előtte is többször utaztam azzal a járattal. A legelső napomon egy teljesen ismeretlen emberke volt a sofőr. A szívem már akkor megdobbant, mikor először megláttam, bár a modora egy cseppet sem volt ínyemre, kezdve azzal, hogy több mint 20 percet késtünk minden ok nélkül. Viszont ahogy egyre többször találkoztam vele, igencsak kezdtem megkedvelni, és már nemcsak a helyes pasit láttam benne, hanem egy abszolút megnyerő humorú, rendkívül kedves embert. Volt idő, amikor már nemcsak azért szálltam fel a buszra, mert ténylegesen utaznom kellett (bérletem van az adott távon), hanem mindig találtam valami indokot, hogy elindulhassak, annak reményében, hogy Ő lesz a buszon. Időközben sikerült megtudnom a nevét, illetve apróbb információkat róla, és még beszélgetni is elkezdtünk. Első időben még azt sem sikerült megállapítanom, hogy milyen színű a szeme, mára azonban már arra is rájöttem, hogy gyönyörű kék. Megtudtam, hogy eredetileg csak helyettesítőként került a buszra, mert az eredeti sofőr beteg lett, aztán mivel úgy alakult, hogy a betegsége nem csak egy-két napos, úgy nézett ki, hogy marad a járaton. Azonban tegnapelőtt hazafelé láttam a buszt, de az eredeti sofőrrel, így úgy néz ki, még az is elképzelhető, hogy soha többet nem láthatom, ami pedig nagyon fájna, mert már kezdem úgy érezni, hogy talán már számára is kezdek szimpatikussá válni számára.

Hazafelé, ha beáll a busszal, és én már ott vagyok, odajön hozzám köszönni, ha felszállok a buszra mosolyogva köszön, és még csak hozzá sem kell szólnom ahhoz, hogy elkezdjen velem beszélgetni. A legutolsó utamon vele (pontosan a múlt héten), hazafelé is beszélgettünk. Kiderült, hogy nemcsak én vagyok autómániás, hanem ő is, sőt még az egyik kedvenc kocsink is ugyanaz. Ezen beszélgetés alatt viszont volt egy igencsak furcsa megjegyzése, miszerint elment mellettünk, egy BMW és megjegyezte, hogy az mennyire szuper kocsi, mire mondtam, hogy persze, de személy szerint a Porschékat jobban szeretem. Erre pedig megjegyezte, hogy ez nagy kár, mert akkor így kiesett nálam a pikszisből. Ezek után beállt közénk egy kis kínos csend, mintha ő sem tudna mit kezdeni azzal, hogy kimondta, és azon kívül, hogy mosolyogtam én sem nagyon tudtam mit kezdeni vele. A gyomrom erre mindenesetre úgy döntött erre elkezd remegni. Ha ez azt jelentené, hogy megtört a jég és talán ő is észrevett, annak több mint örülnék, mert ezen a beszélgetésen, azóta sem tudom magam túltenni, folyton ez jár a fejemben. Ma is útra kelek, és hazafele ezzel a busszal jövök, de csak reménykedem abban, hogy esetleg ő lenne a buszon. Mert ha tényleg visszajött a busz eredeti sofőrje egyre kisebb az esélye annak, hogy maradhat ezen a járaton.

A beszélgetéseink nagy százalékában az a legfurcsább, hogy úgy beszélünk egymással, mintha nem egy utasokkal teli buszon ülnénk, hanem csak ketten valahol egy kávézóban. A másik fájó pont, számomra hogy ha maradna is a járaton, legközelebb napi szintű buszozásra sajnos csak szeptembertől lesz újra lehetőségem, de nagyon jó lenne, ha legkésőbb akkor újra találkozhatnék vele.