Túl intenzíven élem meg az érzéseim, mit tegyek?

Nem akarok sokat szövegelni, a lényeg annyi, hogy ha bárki(jelen esetben egy pasi) mond bármit, jót, rosszat, nem tudom kezelni az érzést. Egész nap azon agyalok, és vagy repesek az örömtől, vagy nagyon magam alatt vagyok.

A lényeg, hogy most eléggé "átvágtak", játszottak velem, és ki vagyok borulva, de nagyon.

Poénból kitöltöttem a neten egy személyiségtesztet, de meglepett az eredmény. Azt írja, hogy: "elsődlegesen befelé fókuszálva éli az életét, ahova az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be. Másodlagosan kifelé fordul a külvilág felé, ahol aszerint áll hozzá dolgokhoz, hogy mit érez velük kapcsolatban, vagy hogy hogyan illenek bele a személyes értékrendjébe." Most tényleg ezt érzem.

Más lányok a baráti körömben(akik nem könnyűvérű lánykák) simán elérik, hogy a pasik fussanak utánuk...és mielőtt megkérdezitek, hogy milyen pasik, nem a bunkó, rosszfiús fajták, hanem mindenféle. Nálam meg fordított a helyzet...pasik/csajok véleménye szerint egyaránt szép vagyok, okos, kedves, szinte nem is sorolnak negatívumot...mégis én koppanok.

Ha megtetszik egy fiú, nem tudok taktikázni, önmagamat adom, kedves vagyok, vevő a találkákra, meghallgatom, érdeklődök...és a végén nem kellek.

Lány létemre vallottam már szerelmet fiúnak, az is kudarc volt.:)

Az exem is majdnem elhagyott egy könnyűvérű lánykáért, holott én mindig mondtam, hogy beszéljük meg a problémákat.

MIndig kihasználnak, és most iszonyatosan elfáradtam. Hogyan kapjam össze magamat?

Ez a srác most akkorát rugott belém, hogy nem tudom összekaparni magamat.

Úgy érzem, hogy túl "mély" a személyiségem, amit pozitívumnak fogtam fel, de kezdek nem boldogulni vele.