A nők nagy része miért nem veszi emberszámba azokat a férfiakat, akik csendesebbek, introvertáltabbak, az ismerkedéskor kissé félénkebbek?

Szerintem pedig nem az van, hogy zsigerből visszautasítjuk őket, hanem vagy fel sem tűnik, hogy próbálkoznak, annyira félénken csinálják (nálam volt ilyen), vagy pedig úgy próbálkozik, amire nem lehet mit mondani- többször leírtam már az oldalon a metrómegállóban lépések távolából bókokat soroló srác esetét. Erre most mit lehet mondani? Messziről mondja, mennyire szép és különleges vagyok. Nagyon szépen köszönöm. De mennyire egyedülálló vagyok. Köszi. Mi mást tudok még erre mondani? Vagy csinálni? Nem tudhatom ebből, hogy simán csak a vonzalmát akarja kifejezni, vagy netalán ismerkedni szeretne. És ő vehette ezt "zsigerből visszautasításnak" is, hogy nem tudtam vele mit kezdeni, de ha egyszer tulajdonképpen nem is próbálkozott? Nem hívott el, nem kérte el a számom, nem csinált semmit.

A legtöbb félénk srác szerintem ezeken bukik el. Vagy fel sem tűnik, hogy akar valamit, vagy nem lehet a próbálkozásra mit reagálni. A határozottság ismerkedéskor igenis jól jön. Meg úgy az életben általában.