Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnék "leszokni" Róla?
Az alapszituáció borzasztóan nevetséges. Úgy viselkedek, mint egy tinilány, pedig nem vagyok az. (23 vagyok)
Van egy férfi, aki nekem borzasztóan bejön. Oké, hogy külsőleg is, de ami a legfontosabb: tudom, hogy okos, intelligens, legalább egy mester diplomája van már, ezek mellett udvarias és kedves. Ennyi az, amit konkrétan tudok róla.
Na már most, tipikusan abba a hibába estem bele, amibe a tinilányok szoktak: idealizálok. Azt sem tudom, amúgy milyen a személyisége, de magamban ő egy valóságos herceg. Folyton rágondolok és valóságos depreszióba esek, ha nem láthatom. Kapargatom a mellkasom, meg sírva is fakadok. Nevetséges, tudom.
Az a baj, hogy tudom, az általam elképzelt férfi közel sem az, aki valóban létezik, mert őt én építettem fel! De ha tudom, akkor miért érzem még mindig ezt? Van rá valami módszer, hogy "leszokjak" róla?
Tudom, hogy nevetséges a kérdésem (azt sem tudom, hogy jó helyre írtam-e ki), de már annyira rosszul vagyok, hogy valahol rá kellett erre kérdeznem, másoknak meg nem merem elmondani, mert annyira szégyellem.
Azt hiszem ezt hívják rajongásnak.
Ha tudja rólad, és elég érett ember, akkor segíthet, már ha hagyod neki hogy megmutassa az igazi személyiségét, a hibáit.... De gondold el, milliók rajonganak pld olyan sportolókért, zenészekért, akikkel abszolút esélytelenek, hogy személyesen is megismerjék. Szóval a "jelenség" általánosabb, mint az ember elsőre gondolná.
Amúgy azzal, hogy ennyire tudatosítottad magadban a dolgot, már úgyis jó úton jársz.
Mr Pofon, köszönöm a választ.
De ő azt sem tudja, hogy létezem. És nem is fogok vele szóba állni, csak leégetném magam vele.
Igen, tudom, hogy ez előfordul, és tinikoromban én is sok gitárosért meg énekesért voltam odáig, de ez nem volt még soha ennyire intenzív. Talán mert soha nem láttam őket élőben.
Köszönöm a választ, és remélem, hogy elmúlik :) Mást nagyon ne mtudok tenni :D
nekem is van ilyen férfi az életemben,mondjuk depresszióba azért nem esek:),de elég rendesen tetszik,és idealizáltam. az alapján a pár dolog alapján,amit tudok róla.
nálam ez két éve tart. :D
ő tudja,hogy létezem, és sajna elkövettem azt a hibát,hogy úgy bámultam,amit már én éreztem kínosnak.
ő meg nézett vissza,aztán mosolygott.
és egy idős vagyok veled. :D
Na, akkor legalább ezzel nem vagyok egyedül. :D
Én nem szeretném, ha ez évekig eltartana, nálam még "csak" olyan fél éve tart, de már ez is sok. Már én sem kapargatom magam, és elvagyok... de csak azért, mert ritkábban látom. :D
De talán elmúlik, egyszer... :)
"Úgy viselkedek, mint egy tinilány, pedig nem vagyok az. (23 vagyok) "
Számomra az is elég "tini" kategoria manapság.
Még a 30 éves nők többsége is elfelejt felnőni a sok online közösségi önszopkodási minták miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!