Szerintetek van kiút?

Nem is tudom hol kezdjem. Leszögezném, hogy nem panaszkodni vagy siránkozni szeretnék. Csak nincs kivel megbeszélnem a dolgaimat és valahogy ki kell adnom magamból. Ez elég nehéz számomra, de az lesz a legjobb ha rögtön belevágok a közepébe. Lassan harminc éves leszek és még semmilyen kapcsolatom nem volt egyetlen nővel sem. Nem kerültem közel senkihez semmilyen formában sem. Fogalmam sincs milyen érzés mikor viszont szeretnek. Milyen egy szerelmes nő csókja, milyen mikor megölel, hozzám bújik. Vagy egészen egyszerűen kéz a kézben sétálni valakivel, akivel fontosak vagyunk egymásnak. Voltam már szerelmes, de mindig egyoldalú volt, egy idő után nem is mertem bevallani. Inkább elhalgattam és csendben szenvedtem, nem akartam újabb csalódást. Nincs már semmi önbizalmam, nem merek ismerkedni. De azt hiszem, még ha mernék se lenne értelme. Reggeltől estig dolgozom, de nincs semmi látszata. Ezért kényszerűségből még otthon lakom. Ez persze nem jó pont ha az ember ismerkedni szeretne. A barátaim egy része elkopott mellőlem, másik része külföldön van. Szóval totális hátra arc az életem. Tartalmatlan, értelmetlen. Így pedig még a tarka lőtéri kutyának sem kellek, ezt jól tudom. Fogalmam sincs mit tehetnék.