Hogy/hol jötettek össze a párotokkal?

Együtt önkénteskedtünk egy alapítványnál. Elsőre nagyon szimpatikus volt, konkrét dolgot nem tudnék kiemelni, de elöntött a teljes nyugalom meg a jókedv, mikor beszélgetni kezdtünk. Biztonságot és nyugalmat sugárzott magából, meg nagyon kedves is volt, hamar levett a lábamról a mosolygós természetével.

A következő találkozásnál (egy hét múlva) már el is hívott randira (de annyira megtetszett nekem, hogy én is felkészültem rá, hogy ha nem lép, akkor elhívom én, pedig ez azelőtt elképzelhetetlen volt számomra). Életem legszebb estéje volt az első randi, és az övé is, azóta is gyakran emlegetjük :) Pár hónap múlva már össze is költöztünk, és nemrég össze is házasodtunk.

Kicsit több, mint 5 éve vagyunk együtt, nekem ő volt az első szinte minden téren, és mondhatom, hogy legalább a szerelem terén nagy szerencsém volt :)

26/N

Mikor mentem egyetemre egy középsulis osztálytársammal költöztem egy albérletbe, mert ő is arra az egyetemre jött csak másik szakra. Nekem elsőnek nem voltak eljárós ismerőseim, ő viszont összeismerkedett pár csoporttásrsával és elhívta őket hozzánk "házibuliba". Ott ismertem meg őt is. Elsőre tetszett, mert nagyon jóképű volt és olyan típusú ember mint én, vagyis aki mindig jókedvű, szeret viccelődni. Viszont észrevettem, hogy lakótérsamnak is tetszik így nem igazán foglalkoztam ezzel a dologgal, de aztán én elkezdtem bejárni a könyvtárba tanulni. A könyvtár úgy néz ki, hogy kb. a fele egy számítógépes kabinet és ott tanultam, mert kellett a net hozzá. Ő is ott volt sokat, igaz ő általában játszott és egyszer odahívott, hogy játszak vele vmi h.lye robotos játékkal :D aztán elkezdődött, hogy ott mindig találkoztunk, tanultunk, egyre többet jártunk be, hogy egymással találkozzunk. Utána már nem volt elég, hogy csak ott találkozunk, mindig mentünk zárás után sörözni, volt hogy a közös barátainkat is hívtuk, de legtöbbször csak ketten mentünk. Az utolsó busszal eleinte hazament, mert egy közeli városba lakik és bejárós, nem albérletbe lakik mint én. De aztán később ez is elmaradozott, direkt vagy véletlen, de sokszor lekéste az utolsó buszt, ami azt jelentette, hogy hazasltáltunk hozzám az albérletbe. Úriember volt, sosem próbálkozott be ott :D Előfordult, hogy mikor sétáltunk haza (sörözés után, tehát már ittasan), hogy megfogta a kezem :) De másnapra vhogy ezek mindig kiestek neki, minden maradt a régibe. Kb. 1,5 év telt így el és én egyre jobban beleszerettem, amit próbáltam titkolni, mert nem tudtam, hogy ő mit gondol, nem akartam a barátságot elrontatni, mert időközbe ő lett a legjobb barátom is, folyamatosan beszélgettünk és együtt lógtunk. Egyszer 2 barátnőmet is hívtuk magunkkal inni, akik korábban nem találkoztak vele, na ők egyből levágták, hogy én bele vagyok zúgva, hiába tagadtam.

Aztán egyszer egy ilyen spontán iszogatás után ugyancsak a 2 bnőm egyikével és a akkor még nem párommal voltunk, és már nagyon be voltunk rúgva én egyszercsak elmentem mosdóba. Mikor jöttem vissza hallottam, hogy a bnőm épp kérdezi a párom, hogy miért nem jön velem össze hisz én szerelmes vagyok belé, erre a párom csak annyit mondja, hogy nem tudja (de ezt ilyen alig érthető részeges beszélgetésbe képzeljétek:P). Én visszamentem közéjük, mintha nem hallottam volna semmit. Elindultunk haza, onnantól elég képszakadás az este, csak annyi rémlik hogy vhogy az utcán vagyunk és sírok, hogy miért nem mondta el eddig, hogy ő is szeret engem, aztán meg az rémlik, hogy felkelünk reggel és az ágyamba alszik (igaz a másik végébe, de ez is nagy szó, korábban sosem aludt ott).

Az első gondolatom az volt, hogy csak álmodtam :D Sokszor előfordult korábban, hogy azt álmodom összejöttünk, mikor felkelltem akkor meg hoppon maradtam :D De most nem ez történt, felkelltünk elég nagy nehezen, mert nagyon másnaposok voltunk. De egyből megcsókolt :) AMi nagyon jó volt, mert korábban sosem csókolóztam olyannal, akit teljes szívemből szeretek.

Ő az első párom és neki is én vagyok az első, 1 éve vagyunk együtt, pont ma van az évfordulónk. És én 22, ő 23 éves :)