Első szerelem, mely több mint húsz éve volt, de nem tudom elengedni. Mit tennétek?

Nagyon szerettük egymást és kötődtünk egymáshoz. Nem szakítottunk, szerintem ő sem zárta le. Elsodródtunk egymástól, mert a szüleim tiltottak tőle. Ha kiderült, hogy titokban találkoztunk, anyám megbüntetett vagy megvert, az egész család velem ordított. Tehát egyszerűen megszűnt a lehetőség, hogy együtt maradjunk. Belefáradtunk, én féltem kitartani stb. Egyszer találkoztunk a vonaton, mikor neki már gyereke volt. Leült mellém, egész úton egymás kezét szorítottuk, de nem nagyon beszéltünk, csak szívtuk magunkba az érzést. Azután én messzire költöztem. Azt is tudom, hogy nem lettem volna boldog vele annyira, mint a férjemmel most. Nagyon szeretem a párom, a családom, de hiába telt el huszonöt év, hiába költöztem messzire, nem tudom őt elfelejteni. A férjemben is az első szerelmemet lehet megtalálni, ugyanabban a csillagjegyben születtek és sokban hasonlítanak. De gyakran vágyom arra, hogy a régi szerelmemmel találkozzam, beszéljek, lássam.... Hallottam, hogy ő is a mai napig érdeklődik utánam és mondta valakinek, hogy szívesen beszélt volna velem, mikor egyszer látott messziről, de nem mert odajönni, mert nem egyedül voltam. Üzenni tudnék neki a testvérével, hogy beszéljünk, de nem merek. Félek, mert neki is családja van, gyerekei, és nem szeretném, ha félre értenék és azt gondolnák, ki akarok kezdeni vele. Azt semmi képpen nem akarom, nem akarom feldúlni a családját, bezavarni, csak beszélni vele, megbeszélni, amit kell, lezárni, elbúcsúzni, vagy nem is tudom, ami elmaradt, ami szakításkor lenni szokott. Ti mit tennétek? Mit tanácsoltok?