Létezhet, hogy apakomplexusom van? 16/L

Már voltam szerelmes korombelibe, de mindig nagyon megszívtam. Hangsúlyozom ezek a pávák, gigolók sose tetszettek, volt is egy értelmes fiúm akit szerettem. De azt érzem, hogy a mai generáció el van cseszve kissé, és egyre nehezebb normális párt találni.

Vonzódom a nálam sokkal idősebb férfiakhoz, de csak 1-2 ilyen van. Apám egyébként nem velem él. Nevelőfaterom van, vele úgymond jó a kapcsolat.

Tegnap beszélgettem egy harmincas csávóval intim témákról és nagyon élveztem, még sose volt ilyen jó senkivel:)

Jól tanulok, nem bulizok, normális lánynak tartanak. De tényleg azt látom, hogy itt normális fickó nincsen, barátnőm csávói is full idióták. Én feladtam, nem hiszem hogy korombeli srácot tudnék találni. Félek is, sok kapcsolat egyik napról a másikra megy szét.

De az idősebb férfiak megbízhatóak, olyan biztonságérzetet keltenek bennem. Szeretnék szeretni egy olyan embert aki azért még nem a negyvenes éveit tapossa (ha közel van hozzá nem baj az se) és megért engem. Érdeklődő típus vagyok, és jó hallgatóság.

De nem hirdetés ez, hanem kérdés. Tényleg ez van? Én nem szégyellem, de nem is merem felvállalni barátnőim előtt, ez az én titkom csak. Egyet szeretnék: szeretni és szeretve lenni. Ilyen nagy kérés ez?