Barátságból szerelem?

Na ez a legrosszabb, h nem emlékszem, mert annyit ittunk :D

Csak arra emlékszem, hogy 3-an voltunk iszogatni, rajtunk kívül még egy bnőm, aki tudta, hogy én szeretem a barátom, csak próbálom tagadni és mikor kimentem mosdóba megkérdezte tőle, h miért nem jövünk össze, hisz én odáig vagyok érte. Szerintem ekkor döntötte el a barátom h bevallja, addig lehet ő sem volt benne biztos, h én mit érzek. De magára avallomásra nem emlékszem, mikor sétáltunk hazafelé akkor kezdett bele, csak az rémlik, h sírtam mint az állat (rossz szokásom), h miért nem mutatta ki hamarabb, miért kínzott eddig stb. aztán hazamentünk és reggel van, azt hittem álmodtam az egészet, mert elég sűrűn előfodult h azt álmodtam összejöttünk, de aztán megláttam hogy ott alszik mellettem és hogy nagyon boldog voltam :D

SZerintem merj lépni, vesztenivaló igazából nincs

Keresi sokszor a társaságod? Én pl. folyton vele akartam lenni, próbáltam úgy alakítani a dolgaimat, pl. könyvtárba tanultunk/gépeztnk mindig együtt, és ha tudtam hogy ott van vagy lesz, akkor úgy időzítettem, h én is bementem, volt h nem mentem be órára (egyetemen).

Sokszor mondják, h aki tetszik azt gyakrabban megérinted, ez mondjuk rám nem volt igaz, mert én sosem voltam az a közvetlen ember, aki bárkit is megérint, de ő lehet hogy olyan.