Szerintetek létezik olyan, hogy valaki semmiben se jó, nincs semmihez tehetsége?

Szerintem csak depressziós vagy/voltál.

Nehogy már egy kapcsolattól függjön a boldogsága... Nem, nem lehet boldog egy párkapcsolattól.

Igen, léteznek ilyenek.

A felsoroltak azért nem merítik ki a minden fogalmát.

Olyan nincs hogy semmiben nincs ügyessége... Mindenki jo valamiben akar tobb mindenben is. Csak nem minden helyzetben van ra esély hogy rajojjon :(( de sose add fel! Mindig ápolt legyél, szeresd a rendet. Es keress valakit aki tetszik es menny beszélj vele spontán, hisz nincs mit veszitened!! Akar igy is hogy odamesz hozza es" szia aranyosnak talállak lenne kedved megpróbálni egy kapcsolatot?" XD fura lehet de nagyon sokszor bejon

A leírtak szerinti típus vagyok. Szerintem csak úgy tud az ilyen típusú ember "boldog" lenni, ha nem az emberekben, hanem valami elfoglaltságban keresi/találja meg a "boldogságot". Tehát fölös keresnünk az emberi kapcsolatokat.

Nem leszel egyedül, ezzel a kormánnyal kevés embernek lesz olyan munkája amilyet szeretne.

Én is elmúltam 20 és merőben hasonló helyzetben vagyok. Befejeztem egy sulit, ami mondjuk úgy, nem álmaim iskolája volt. Kaptam munkát is a "szakmámban" amiből jelenlegi helyzetemben el tudom tartani magam, de egyáltalán nem szeretem ezt a munkát. Mindezzel önmagában semmi baj sincs, csakhogy üresnek érzem az életem. Igazán (TÉNYLEG IGAZÁN) semmihez sem értek, meglehetősen esetlen, mára már zárkózott és depresszív hajlamú vagyok. Régóta foglalkoztat az, hogy "tartalmat" adjak az életemnek és ezt próbáltam már sok féle képpen. Úgy gondolom, hogy az embernek szüksége van a tartalmas (boldog) élethez valamilyen ideológiára (életfilozófiára), ami nem kell, sőt általában nem az, hogy egy ismert filozófia, izmus, tanítás legyen, sokkal inkább egy belülről fakadó életútszemlélet kellene, hogy legyen. Valamint szerintem azt, hogy valaki mire "hivatott", mivel kellene az élete folyamán leginkább foglalkoznia azt onnan tudja meg, hogy valami iránt "fanatikusan" vonzódik. Ez szerintem egy pozitív értelmű fanatizmus (bár ugyanazon természetű az önmagát feláldozó terrorista/vallási "katona" fanatizmusával), ami képes a fáradtság és akadályok ellenére is fenntartani az adott dolog iránt az érdeklődést, talpra állítani az embert a megannyi sikertelenség és csalódás után is (mert ez mindenkinek kijut, lehet hogy más természetű, más területen, de mindenki csalódik másokban is meg önmagában is és képességeiben is, a különbség csak ott van, hogy aki nem adja fel annak megvan az általam fanatizmusnak nevezett hajtórugója). Nem sokkal ezelőtt még meg voltam arról győződve, hogy ez mindenki számára elérhető valahogyan. Önmagába, Istenbe, ezoteriába, kozmikusságba, reinkarnációba, egészséges életmódba, művészetbe, munkába, tudományba, szülőségbe és még számos egyéb lehetséges dologba, nézetbe vetett hit, bizalom révén. Ma viszont már kezdek a felé hajlani tapasztalataimból kiindulva(melyek nem lehetnek teljes mértékben semminek sem az igazolói, hiszen a saját életemben nem tudok abszolút mindent megtapasztalni, sőt, szinte semmit sem tudok objektíven megtapasztalni), mégis, úgy látom, hogy igen is létezik olyan ember aki vagy képtelen megtalálni saját fanatizmusának tárgyát, vagy eleve nincs neki! Rettentően nehezemre esik így létezni. Igazi barátaim sincsenek. Senki sem tűri meg az ilyen és ehhez hasonló "okoskodásaimat", de mit tegyek ha engem az érdekel fanatikusan, hogy fanatikus legyek (valami iránt)! Kíváncsi vagyok mások véleményére is, de jelenleg úgy látom, hogy vannak olyan akik sosem lesznek fanatikusok sosem, márpedig az én értelmezésemben az igazi önfeledtség, amikor jó vagyok valamiben, lehet hogy a legjobb de lehet, hogy csak átlagosan jó már nem is számít és jól érzem magam, egyensúlyban vagyok és az élet apróbb dolgai nem siklatnak ki az csak is akkor érhető el, ha megvan a fanatikusság az életemben (még valami, sok fanatikus ember van a világon, azok között is akiket ismerek és nem is tudják magukról, hogy ők azok. Szerintem ezen embereknek az ismertető jele, közös tulajdonsága, hogy ilyen és ehhez hasonló témák még csak fel sem vetődnek bennük önmaguktól, lehetnek önbizalom hiányosak is, de mégis jól bírják az élet nehézségeit, alapvetően vidám emberek).