Mennyire zavarna benneteket ha a párotoknak szörnyű gyerekkora lett volna?

Nem zavarna, szeretnék segíteni neki ebben, hogy feldolgozza

Nekem is szörnyű gyerekkorom volt, most is az van tulajdonképpen, és nem beszélek róla senkinek sem, szóval...

Nem zavarna.

annyiban zavarna, hogy lehet nem épelméjű ezért...ha nincs vele gáz, akkor miért zavarna?

Nekem is borzalmas gyerekkorom volt. Szóval engem nem "zavarna", de csak akkor, ha hozzám hasonlóan tudja ezeket a sérelmeket értelmesen kezelni, és eljutott az önismeret bizonyos pontjáig, és nem arról szól az élete, hogy panaszkodik meg másokra mutogat.

Szívesen meghallgatnám a sérelmeidet.

Már miért zavarna? Nem zavarna egyáltalán. Kivétel az az eset, amikor a múlt erősen hatással van a jelenre, és ez az együttélést nagyon megnehezíti, rövidre fogva a párom súlyosan lelki/testi sérült. De még ez sem 100 százalékos kivétel, ez a páromtól és a kapcsolatunk erősségétől függ. Ha nem szeretem szorosan és nagyon erősen, emellett pedig instabil lelkületű, akkor (leginkább azért, mert én is az vagyok), nem erőltetném az együttlevést. Vagy esetleg egy ideig megpróbálnám "helyrehozni" a sérüléseit. Ha sikerül, szuper, ha nem, hát akkor hagynám.

A szörnyű gyerekkor szexi, ráadásul a naiv lányok szemében mentség minden szemétkedésre. A helyedben fenntartásokkal kezelném a pasid sztorijait:)

Csakis akkor zavarna, ha rajtam töltené ki az összes bosszúját, dühét, mérgét, s én lennék folyton az ő kis rongybabája, akit kedvére téphet, szaggathat, terrorizálhat. Még szép, hogy ekkor elküldeném melegebb éghajlatra.