Miért tetszik, hogy udvarol egy leszbikus lány?

Van egy lány a baráti társaságomban, aki köztudottan leszbikus. Kb 1 éve ismerem, eddig simán jóban voltunk, de 2 hónapja közelebb kerültünk egymáshoz. Iszogattunk, beszélgettünk, Ő meg elmondta, hogy nagyon kedvel engem és mennyire vonzónak tart. Én kedvesen mosolyogtam, meg azóta is így teszek, ha tesz ilyen megjegyzéseket, de az a helyzet, hogy kezdem azt érezni, hogy ez nekem tetszik. Nem tudom miért vagy hogyan, de szeretem, ha "úgy" néz rám vagy tesz valami pozitív kijelentést. Múltkor azt vettem észre, hogy flörtölök Vele..este volt, házibuliban voltunk és mondta, hogy nem szeretné egyedül tölteni az éjszakát, én meg mondtam, hogy én sem, ezért akár haza is kísérhetne és vigyázhatna rám..Utána így belegondoltam, húgy úristen, mit csinálok, miért mondok ilyeneket. Néha úgy megölelném, mert olyan édes. Ő ilyen fiús lány rövidebb hajjal, tetoválásokkal stb, szerintem ránézésre meg lehet állapítani róla, hogy mi a helyzet, de egyébként egy érzékeny, tök bájos ember. Mindig vicces dolgokat csinál, meg folyton úgy mosolyog, mint egy kisgyerek és nem tudom, ezzel így elragadtat. Olyan tündéri (ez de furán hangzik) megnyilvánulásai vannak, mikor úgy érzem, hogy ah, bárcsak sokkal többet lennénk együtt. Fura ez az egész, 1 éve nincs barátom, mert én nem akarok most elköteleződni, de ettől függetlenül nem vagyok leszbikus, mert a gondolattól irtózom. Olyan hülyeségeket csinálok, pénteken is több órát készülődtem egy sima iszogatásra, mert tudtam, hogy Ő is ott lesz és hogy lenyűgöző legyek és elkápráztassam..ilyen baromságok jutnak eszembe mostanában. Meg úgy viselkedem, mintha el akarnám csábítani, holott nem..legalábbis remélem. Mintha nem is én lennék, áradozom egy lányról, meg élvezem, hogy tetszem neki. Egyik nap azt álmodtam, hogy Vele aludtam és mikor reggel felkeltem, ilyen hülye érzés fogott el, mintha csalódott lennék, hogy csak álom volt. Komolyan, nem tudom, hogy miért cikáznak ilyen gondolatok a fejemben, mikor én nem vagyok "olyan". Már ott tartok, hogy ideges leszek, ha valaki kiejti a nevét és legszívesebben kitörölném az életemből..úgy értem, az érzést, amit mostanában érzek, ha velem van vagy eszembe jut. Még fiúnál sem csináltam ezeket, hogy mondjuk hú de vonz akartam lenni minden egyes mozdulatommal, meg órákat készülődtem egy sima találkára. Tök hülyén érzem magam, mindig Ő jár a fejemben, meg amiket mond és a mosolya, a hangja..tényleg megőrülök, mert nem ismerek magamra. Jó érzés, ha tetszünk valakinek, de engem ez nem szokott így megérinteni, meg nem is szoktam így viselkedni. Mi történik velem? Normális ez a viselkedés?

20/L