Hogy lehetséges ez? Nem hittem volna hogy ez valaha is bekövetkezik. (többi lent)

Szia!

Szerintem a legelőnyösebb megoldás hallgatni a dologról. Hogy miért? Mert még a legjobb barátnőd is ember, és véthet hibákat, kicsúszhat a száján a dolog, és annyi... :/ Gondolom ezt nem akarod ;D Kár, hogy nem írtad oda a korodat, de végül is mindegy. Talán ha másra terelnéd a gondolataidat, vagy szerelmes lennél, akkor nem kellene rá gondolnod mindig. :) Próbálj pasizni, de mindenekelőtt NE szégyelld ezeket az álmokat! Ha jó ez az érzés, hát használd ki! ;) Amúgy tényleg nem kellene belerondítani a kapcsolatába, de szerintem ezzel nem lesz gond. Csáó ;P

Ezért szerettem volna én is még régebben tanárbácsi lenni...

(van amikor meg építészmérnök,mozdonyvezető stb)(deviszont gimis koromban még komoly esélyem lett volna művlészi karrierre,de kollektív lebeszélés volt meg kapcsolatok hiánya is..ezért enyhe pályatévesztőként informatikus lettem,az első pár évben úgy éreztem értek is hozzá...azóta annyira differenciálódott,hogy 20-30év még kéne ahhoz hogy az egészet kitanuljam egymás után,ez a modern kor átka, a polihisztorok helyett részterületes aligtudókat képeznek,nehogy az ember vészehelyzetben meg tudjon vmit oldani fizetett segitség, kevés iparos nélkül meg multináci cégek támogatása nélkül...)

még fiatalon,mert...ehh...kamaszkori ábrándjaim...még 20onéves koromban is voltak...én a fiatal pályakezdő tanárnőkbe szerettem bele annak idején (Szfvár,T*****i gimiben 1992-1996ban, a némettanárnőmbe és a biológiatanárnőmbe...a némettanárnőnk foglalt volt,barátfiús volt,a biosztanárnőnknek meg kb 25évesen volt már egy 5éves fia és férje..de akkorákat ábrándozva lövellgettem...sőt én is sokszor zavarba jöttem...bármilyen infatilis hülyének is tartanak felnőttként,ez a gyerek-kamaszkori nosztalgia sokszor elővesz...akkor kevesebb felelősség van még az emberen és nem qrogatják (annyira) bankok,biztosítók,nem kell még elmennie lélek-és testölő multináci adókerülő cégekhez biorobotmunkára jóval a végzettsége alatt éhbérért,a szükséges 4edéért-5ödéért,...no,hagyjuk...

és akkor még az újdonság,titokzatosság varázsa is van..akor az embernek pl nem kötelessége még a prücskizés,mint házasságban,hanem ismerkedik vele még...és ugye a posztereken látható emberekhez hasonlónak képzeli el az idősebb felnőtteket...mondjuk tisztelni kell a tanárnoket tanárnőket és megbecsülni,kb úgy kéne mint Japánban...emberi fizetéssel stb...meg nem semmi memória lehet megjegyezni annyi tanitvány nevét,paramétereit stb,hogy rá ne szóljon úgy rá mert fura családi háttér...ugyanakkor megfioygeltem azt is,hogy annak idején a frissen kikerült tanárnőknél "házasságvirus" volt ;-) de azok még örvendetes dolgok,ha oly korán megtalálták az igazit...viszont régen úgy külön szobához is lehetett jutni kollégiumban,ha a házastárs is azon a területen tanult ott...mondjuk annak idején amikor iylenekről beszélgettünk németórán P.Éva némettanárnőnkkel,azt hiszem azt mondta ,hogy ha az ember gimiben-egyetemen nem találja meg időben barátait vagy szerelmeit,akkor évről évre előrejutva egyre nehezebb lesz,és ez mennyire igaz volt!Várom is már az osztálytalálkozót...1. az 2001ben volt, a 2006os nem lett megtartva szétszéledés és rendezéshiány miatt (vagy csak pár embernek nem szóltak,pl nekem se),jövőre viszont kellene rendezni a..hú kimondani is nagyon durva!a 3adikat, a 15éveset!FÁJ ennyi évesen már az idő múlásának kimondása nekem,ezzel is meg kéne békélnem ,de könnyebb lenne ha végre lenne házastárs meg gyerekek...mint volt osztálytársaim kb 60-80%ának már (figyeltem iwiwen)...Említett 2 tanárnőnk tanít még,egyikük még az említett gimiben ,másikuk pedig a városban szintén de egy másikban...sőt elvileg OFŐnk is ott van még..neki legendás név-röviditési neve van: F-né B.Ildikó ;-) FBI ;-)így irták ki régebben az időbeosztásos tanártáblára is...hajj,deviszont idővel szerelmes lettem egyes osztálytársnőimbe is,de elég reménytelennek látszott (társadalomosztálybeli és lakás-házbeli különbségek,nálam népzserúbb fiúk hozzájuk közelsége, stb stb),de viszont voltam fiatalabb ,2-3évvel lejjebb levő osztályokban tanuló hölgykbe is szerelmes,kár hogy nem sikerült..akkor még nem volt beteg a szivem és a keriongésem...olyan szerelemérzésem volt,hómintha repülnék...és bizseregtek az ereim, a szívem...euforikus boldogság...de én RÁK jegyű romantikus alkat vagyok férfi létemre és az elstricisített anyagelvűsített elqrvított mai világban az iyleneknek igen nehéz társat találniuk...volt mikor több év szünetek is voltak folyamatosan kerséglés ellenére,mint most is...lassan már csak elvált nőket találok gyermekkel,pedig azt vallásom miatt sem szabad...de az én lelkem lehet ott maradt gimis-főiskolás koromnál,és még mindig tinilányokra vágyom tudat alatt...nem véáletlenül írhatták meg a LOLITA regényt is...csak én nem 12,hanem 16-18-21évesekbe szerelmesedek bele néha még most is,30-31éves fejjel...csak nehogy nálam is tragédiába torkolljon...