Melyik típus vagy? Szakítás után magadba roskadsz, elhanyagolod magad/ megpróbálsz talpra állni, megújulni, többet törődni magaddal?

1 hónap kínszenvedés,pia literszámra,aztán mikor már magamat is unom,szépen lassan kikecmergek az érzelmi gödörből.

Magamba roskadós típus vagyok. Elhanyagolni nem hanyagolom el magam. Talán még jobban adok magamra utána. Miután lemegy a gyászidőszak persze visszatérnek a vágyaim. Lesznek újra céljaim. Csak hát nekem időre van szükségem. Nem egy hét alatt zárok le valakit.

Nekem egy igazi komoly kapcsolatom volt. Mikor vége lett teljesen leépültem, minden nap ittam, szakállt növesztettem, lefogytam majdnem 20 kilót, depressziós lettem és közel 8 hónapos xanax kúra után tértem magamhoz, de még ma is baromira fáj és bizonyos dolgokat nem vagyok hajlandó megtenni, amit azelőtt örömmel tettem.

A "csakazértis" típus vagyok. Aki igenis megpróbálja a legjobb oldalát mutatni, abban hiszek, hogy ha szomorkodom egész nap, akkor a pozitív érzelmek is el fognak kerülni, bezzeg ha olyasmit csinálok, ami eltereli a figyelmem és örömet okoz... Az emberek előtt mindig vidám vagyok, kifejezetten csinos, hátha találkozom az exszel, lássa csak nyugodtan, hogy mit veszített. Amikor meg egyedül vagyok a szobám sötétjében, olyankor meg a sírás és a negatív érzelmek megélése következik. De ennek általában gyorsan vége van, pont azért, mert a napközbeni társas akciók elég gyorsan segítenek túllenni a dolgon. Mármint, hangulatilag. Érzelmileg még sokáig tud fájni az ilyen. Legalábbis, egyszer volt ilyen, ott a kapcsolat siratása tovább tartott, mint maga a kapcsolat. Csak az első pár hónap volt nagyon nehéz.

Biztos, hogy nem roskadok magamba, nem éri meg. Ha én dobtam ki, akkor felszabadult vagyok és pozitív, többet foglalkozom magammal és a barátaimmal, új hobbit kezdek, aktívabban sportolok meg ilyesmi. Ha pedig ő dobott ki, akkor szintén, már csak azért is, hogy lássa, hogy mit veszített ;)