Még mindig nagyon tetszik nekem a gyerekkori szerelmem, viszont nem sok esély van rá hogy összejöjjünk. Ti mit gondoltok erről? (lent) 15L

Alsós koromban ismertem meg,7 évesen.Ő eggyel felettem járt.Akkor még nagyon gyerekek voltunk,köszönni se köszöntünk nagyon egymásnak,de rengetegszer elpirultunk,nagyon ritkán szóltunk egymáshoz,akkor is szégyenlősen. :D Sulival voltunk együtt táborozni,akkor is majdnem beleestem egy gödörbe és pont ő fogott meg,és mosolyogva azt mondta hogy hoppá,bele ne ess. :D Én is tetszettem neki,de valahogy nem alakult semmi.Nagyon sok ilyen emlékem van róla.4 éve nem találkoztunk egészen január végéig.

Barátnőmmel elmentünk egyik ismerősének a szalagavatójára,aki a szerelmem bátyjával egy évfolyamba járt!Mikor először megláttam majd kiugrott a szívem,már megint.Egyik srác sem volt rám ilyen hatással,hogy ha évek után meghallom a nevét elkezdjen ennyire verni.A műsor végén láttam őt: a barátnőjével.Elég rosszul esett eddigi életem legnagyobb szerelmét egy másik lánnyal látni ölelkezni,de valahol örültem neki hogy boldog.Aztán a barátnőmmel lementünk a büfébe,ők elmentek mögöttünk a barátnőjével kézenfogva,csak egy pillanatra néztem rá,de ő már egyből visszafordult és a szemembe nézett!Tudom hogy ez fura de pont úgy nézett rám mint kiskorában,hiába van barátnője.Mielőtt még nekem esnétek,egyáltalán nem vagyok az a lány aki bekavarna a másik kapcsolatába.

Hogyan felejtsem el őt?Oké,lehet hogy egyszer már nem lesznek együtt,de én nem akarok ennek a lehetőségnek szurkolni mert egy szakítás nyilván nagyon megviselné őt.Egy városban lakunk,de ő koleszos egy tőlünk 30km-re lévő városban,én egy másik városba járok ami tőlünk 15km-re van,szóval nincs is igazán esély arra hogy találkozzunk.A januári események után elég sokszor feljön facebookon a neve a keresőben,pedig nem voltam az oldalán.Ti hogy felejtenétek el Őt?