Fiúk! Ti hogy teszitek ennyire gyorsan túl magatok egy lányon aki bejött vagy szerettetek? Vagy hogy van annyi erőtök hogy úgy tegyetek mintha nem fájna?

Gyere, ülj kedves mellém,

Mielőtt még elmennél,

Hogy még egyszer a szemembe

nézz.

Ezek nem könnyű percek,

Érzem, a szíved reszket,

De a válás az mindig nehéz.

No csak ne sírj, ez nem méltó

búcsúzás,

Légy okosabb,

Mi nem sírunk, ezt nem szabad.

Mosolyogj, mintha nem fájna,

mosolyogj

Még egyszer úgy,

Mint mikor ott megláttalak...

Látod, így és most menj el,

Ilyen mosolygós szemmel,

Mindig így fogok gondolni rád.

Hagyd a könnyeket másnak,

Rád még szép percek várnak,

Hát csak menj kedves, jó éjszakát.

Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk,

Ennyi szép év után.

A sors ebbe is beleszólt és nékünk

Válni kell, bárhogy fáj!

Gyere, ülj kedves mellém, stb