Van még remény, hogy talán lesz köztünk valami, és meglehet bocsájtani?

A megbocsájtás szép dolog.Viszont reménykedni szerintem idő pazarlás részedről.Sok lehetőséget hagyhatsz ki azáltal, hogy reménykedsz.Éld tovább az életedet, de ne reménykedj mert a remény soha nem a valódi lényedből fakad.Maga a remény egy hiányérzet kivetítése.A reménykedés bezár téged, viszont ha bízol nyitva maradsz és lehetőséget hagysz önmagadnak arra, hogy a másiktól függetlenül is elkezdj kiteljesedni.Így legközelebb ha találkoztok, már a kisugárzásod is teljesebb lesz és a( másik ember) élete, dolgai, már nem befolyásolják a te önmagadba vetett bizalmadat.Így nem reménykedni fogsz, csupán nyitott maradsz és örülsz annak ha a lány barátod meggondolná magát.Amennyiben nem gondolja meg magát, akkor is örülsz, mert jól érzed magadat a bőrödben.

Tehát maradj nyitott egy új kapcsolatra, ne ragaszkodj.A ragaszkodásba fektetett energiáddal inkább éld meg a mindennapjaidat teljesebben úgy, hogy közben bízol.

Hagyd lepörögni mindazt amit mások mondanak, vagy te magad gondolsz magadról.

A remény az mindig halott, viszont azzal ha megbocsájtasz neki nem veszíthetsz, mert ez a te döntésed lesz.

Az, hogy ő mit érez, ezt bízd rá.Ne reménykedj!Csak bízz, és a dolgok maguktól megoldódnak, ezt garantálom!