Aki gyerekkorában nem kap szeretet, annak felnőttkorában nincs is szüksége rá?

Sokat bántottak gyerekként, nem kaptam elég szeretet, sem figyelmet, vagy normálisnak mondható nevelést. Valóban vannak lelki sérüléseim (mondjuk kinek nem), de igényem van a szeretetre, néha túlzottan is, és én magam is képes vagyok a kötődésre, gondoskodásra (néha túlzottan is). Mivel gyerekként ugye nem elégítették ki az alapvető szükségleteimet, hajlamos vagyok néha annyira vágyni az "ellátásra", mint egy óvodás, de ezzel nap mint nap megküzdök, meg mivel hamar leléptem otthonról, nem is vagyok szerencsére magatehetetlen.

Na de a lényeg, hogy a kérdésre a válasz: abszolút téves elképzelés ez, szeretetre, kapcsolatokra mindenkinek szüksége van, max. nem nem tudja ezt jól kezelni, de ez más kérdés.

A szerelem / szeretet -egyedül az anyai szeretet más kategória- tanult érzelem. Úgy gondolom, hogy akit nem bántottak kifejezetten de nem éreztették vele egyszerűen nem tanulta meg, így logikusan nem is hiányzik neki, hisz nem tudja, mit hiányoljon.

Vagy olyan partnert talál, aki mellett megtanul szeretni, vagy magához hasonlót ahol ez teljesen természetes lesz köztük. Nem gondolnám, hogy van jó / rossz megoldás, egyszerűen minden kapcsolat más miatt jó, mást tanul belőle az ember. De a (nem)tanult szeretet nélküli kapcsolat is lehet boldog / kiegyensúlyozott.

Röviden leírva itt van egy híres kísérlet kismajmokkal. Ugyanezt embereknél is megfigyelték.

[link]