Miért van az, hogy az, hogy ha egy férfi elvárja egy nôtôl, hogy nagyobb szerepet vállaljon a takarítás/fôzés/mosás-ban, akkor soviniszta, de egy nô nyugodtan elvárhatja a férfitól, hogy senkitôl/semmitôl se féljen, legyen izmos, védje meg a nôt stb?

Ezt én csak "félig átsült emancipációnak" hívom.

Az a fele meg van sütve, hogy elvárásokat támasztunk a másik fél felé és elvárjuk, hogy megfeleljenek nekik, de, hogy a másik fél által elvárt dolgoknak eleget tegyenek az már nincs meg.

Én már nem az őskorban élek, hogy elvárjam, hogy a férfi vadásszon nekem mamutot ebédre.

Csak annyit várok el amennyit magamtól is. Szóval nem legyen pató pál, nyámnyila, megoszthassuk a házimunkát egymás között.

Olyanért én sosem replikáztam amit én magam sem tettem le az asztalra. Kocka has? Mert én fitness lady vagyok?

Vaskos fizetés? Mert én annyira karrierista vagyok?

5-ös válaszoló vagyok.

Én fejben már egy csomószor ezt lejátszottam magamban.

Vegyük, hogy a férfi über-szuper. Gazdag is, BMW-s is, Sportol is... meg a többi klisé. Itt vagyok én a csóri proli lányka. Se jó test, se jó meló, se semmi. Mondjuk valami csillagközi csoda folytán mégis akar Engem. Akkor persze először tapsikolok örömömben, hogy mekkora szerencse ért, más egzisztenciáját élhetem fel! Na igen, de nekem akkor ott kuss a nevem is! Mert maximálisan a páromtól függ a "jólétem is". Tehát ez egy egyenlőtlen kapcsolat lenne. Ő elvárhatná, hogy pl otthon maradjak a kölkökkel és vezessem a háztartás. Többet társaságba ne is menjek akkor a pénzcsap elzár.

Szóval ez sem egy ideális opció részemről.

Nekem az a fontos egy férfinál, hogy tiszteljük és becsüljük egymást. Ne legyen alá-fölé rendeltség és lehessen vele haladni az életbe. Így azért csórin is jutunk valamire. És nem érzem rosszul magam, mert ki vagyok szolgáltatva, egy über BMW-s csávónak.