Bennetek milyen érzéseket ébreszt, ha egy fiúnak 20 évesen még nem volt barátnője, illetve úgy áll hozzá, hogy soha nem is lesz? Lenézitek?

Kedves Kérdező!Attól ő még nem kevesebb a szememben.Nem ez alapján ítélem meg hogy ki milyen ember.Lehet valaki nőcsábász, ha az mellett egy bunkó és ha baj van vagy segítség kell akkor nem lehet rá számítani.Hidd el az se jobb ha már valaki át ment a fél vármegyén.

21/F

Úgy teszel kérdező mintha az, hogy nincs és nem is volt barátnőd egy ok lenne és nem tünet. Ha lenéznek, akkor az az miatt van, amiért barátnőd sincs.

Határozatlan vagy, önbizalomhiányos és ezt minden ember megérzi, nem csak a nők/lányok. Ezért is állnak úgy hozzád az emberek. Én hogy viselkedek az ilyen emberekkel? Ugyanúgy, ahogy másokkal. De vannak tapló emberek, akik szeretik bsaztatni a gyengébbeket.

20 évesen így beszélni... komolyan, ez egyenértékű azzal, amikor a 12 évesek panaszkodnak az Élet nehézségein. Meg hogy ők már sosem lesznek szerelmesek, mert. Ugyan már. Fiatal vagy még. Egy jól karbantartott pasinak meg a fénykora 35-40 körül kezdődik. 20 évesen még tacskó vagy, tehát kár feladni a reményt! :D

Amúgy, nőként: nem, nem nézem le azért, mert 20 évesen még sosem volt barátnője, sőt, azért sem, ha netalán szűz lenne. Ezek nem olyan dolgok, amikért le kéne nézni. Így alakult, és kész. Most te lenézel azért, mert ötödszörre mentem át az autóvizsgán? Ha különben amúgy teljesen jól vezetek. Csak tudod, hogy párszor megszivattak. Na, ez kb olyan. Ha amikor kapcsolatod van, akkor rendben vagy, jól csinálsz mindent, akkor senkit nem fog érdekelni, hogy 20 évesen még nem volt ilyenben részed.

Az már esetleg negatív érzéseket kelt bennem (ha nem is pont lenézést, de...), hogy így állsz hozzá. Igen, ha így állsz hozzá, azt valóban megérezzük, valóban látszik rajtad, és így önbeteljesítő jóslat lesz. Ez kb majdnem mindenre igaz. Azt senkiről meg nem mondod, hogy szűz agglegény vagy házas, asszonyát csaló úriember, hacsak ő maga meg nem mondja neked. Az viszont, hogy így állsz hozzá, az mindenképpen érzik rajtad. A negatív, reménytelen, kedvetlen és kicsit talán depressziós hozzáállás sosem volt vonzó, és szerintem a jövőben sem lesz az.

Ez ellen persze tudnál tenni. A szomorú az, hogy valóban egyszerűbb szidni a világot, a lehetetlen elvárásokról és a körülményekről beszélni. Mindig könnyebb feladni, mint erőnek erejével csakazértis átugrani az akadályt. Előnytelen a külsőd? Fogadjunk, hogy nem lehetetlen ezen javítani. Megfelelő táplálkozással és testmozgással a tested lehet formálni, az arc maga meg, hacsak nem szenvedsz valamiféle betegségben, nem lehet kizáró tényező. Ápoltsággal és megfelelő stílussal meg aztán főleg javítható a dolog (pl előnyös frizura?). A tapasztalatlanság bizonyos esetekben kedves és aranyos is lehet. Senki sem úgy születik, hogy mindent tud a világról. Ez ezzel jár.

Szerintem a hozzáállásod- és így te magad- az egyetlen dolog, ami hátráltat a pártalálásban. Nézz magadba, elemezz, legyél őszinte (legalább magaddal szemben...), és növessz tököt, változtass, ahol úgy érzed, szükséges.

Kedves Kérdező!

Ha önmagad nem tudod elfogadni, akkor hogyan várod el mástól hogy elfogadjon?