Mit tegyek, hogyan tehetném jóvá? Úgy érzem, tönkretettem őt.

Ez a dolog nagyon hosszú, és bonyolult, de próbálom a legegyszerűbben leirni. Tehát 17 éves vagyok, és van egy srác, aki évfolyamtársam. Barátok vagyunk, de nyár végén közelebb kerültünk egymáshoz, annyira hogy le is feküdtünk. De ezt mindketten elkönyveltük úgy, hogy megtörtént, de ennyi, nem jelentett semmit egyikőnknek sem. Tök jó volt minden az elmúlt hónapokban, barátok voltunk, ő is csajozott, én is pasiztam, tehát nem számított az a kis nyári botlás. Viszont hétvégén egészen pontosan pénteken, volt egy barátnőm szülinapja, ahová mindketten hivatalosak voltunk. Persze kivétel nélkül mindenkinek sikerült seggrészegre leinnia magát, ez alól mi sem voltunk kivételek, és hát...úgy hozta a sors, hogy megint alatta találtam magam. De valahogy ez most másabb volt, mert az egész hétvégét együtt töltöttük, úgy mint egy szerelmespár (azzal a kivétellel, hogy se csók, semmi nem történt aztán köztünk), és na, innentől jön a lényeg. Ma suliban pont kettesben mászkáltunk, amikor közös haverjaink csak úgy mondogatták, hogy "na mi van, szerelmespár?",meg hasonlók...én meg csak nevetve mondtam nekik, hogy hagyjuk már, nincs köztünk semmi, és nem is lesz. Mindenki tettette kicsit a csalódottat, persze röhögve, és őszintén szólva nem figyeltem a srác reakcióját, mert lelépett, hogy dogát ír az én ofőmmel (vele volt pont órája)

Eltelt az óra, nem történt semmi, szünetben jött fel hozzánk az ofőnk, kérdeztem h "na tudta a 11.G a dogát?", mindegy lényegtelen. Mire mondta, hogy igen, persze, de nem értette, hogy xy (a szóban forgó srác) miért hatódott meg annyira a másodfokú képleteken, hogy végig sírta az órát.... Tökre ledöbbentem, mert ő egy ilyen tetkós, kemény csávó, tehát nem sírós tipus. Rögtön lerohantam a terméhez, de nem volt ott, csak aztán láttam, hogy épp a mosdóba húzott be. Indultam volna utána, mire konkrétan eltorlaszot az egyik barátja, hogy miért akarok odamenni hozzá, amikor miattam sír. Én csak néztem rá, hogy mi a francról beszél, miért sírna miattam, félrelökdöstem, és bementem a srác után a mosdóba..... Én nem hogy pasit, de embert nem láttam még így sírni, mint ezt a fiút, teljesen sokkot kaptam, és már a látványtól engem is elkezdett folytogatni a sírás. Kérdeztem tőle, hogy mi történt, mire sírva örjöngve nekem ugrott.... Hogy én hogy mondhattam azt ma, hogy köztünk nincs semmi, és nem is lesz, amikor ő szerelmes belém, nyár vége óta az, és mennyire fáj neki, hogy én ezt semmibe veszem, hogy hitegettem (azt elismerem, hogy a második szexnél nem egyszer kicsúszott a számon hogy szeretlek...), hogy ő még soha nem szeretett így lányt, mint engem, hogy bármit feladna értem (itt már én is bőgtem, de nagyon), és hogy felesleges ez a "műsírás" a részemről, mert engem egy óra, és megvigasztal valami srác, viszont ő szerelmes belém, és én teljesen a lelkébe tapostam ezzel és hogy milyen ember vagyok, stb..... Nagyon kemény dolgokat vágott a fejemhez, megszólalni sem tudtam, csak bőgtem mint egy hülye, aztán kiviharzott. Én ott ültem a fiúmosdóba mint egy nyomorék és sírtam, persze amikor összekapartam magam és kimentem, mindenki rámszállt, hogy mi történt, mi a baj, de egyszerűen nem bírtam levegőt venni se, annyira sírtam egész nap.

Borzalmasan érzem magam, nem akarom őt elveszteni, de nemtudom ezt hogyan tehetném jóvá, és hogy valaha meg fog-e bocsájtani...