Szomorú dolog, ha már elfogadtam, hogy akár egyedül fogom leélni az életem?

12-esnek igaza van :)

Most már nem maradsz egyedül :)

Én úgy látom, hogy ha itt kérdezgeted, akkor még nem fogadtál el semmit.

Ha elfogadtad volna, hogy egyedül maradsz, akkor fel sem merülne benned, hogy ez szomorú-e. Mosolyognál, és azt tervezgetnéd lelkesen, mi minden hasznosat fogsz csinálni abban a mérhetetlen időben, és rengeteg energiával, amit amúgy elcsesznél pasizásra, randira, szexre, meg a sok agyalásra, hogy vajon a másik mit gondolhat, amikor így néz. Hajrá, drukkolok!

Szomorúnak szomorú,de manapság egyre több ember ilyen sajnos,köztük én is.Már rá se nézek igazából a nőkre sehol,utcán se,egyetemen se,mert úgysincsen esélyem náluk.Akkor minek törjem magam,így is jól összetörtek már engem szinte teljesen...

Zene be,külvilág kikapcsol,és így megyek végig már mindenhol szinte.

23/F

#16

Én is igyekszem nem rájuk nézni, sajnos gyakran nehéz elkerülni.

Már tizenévesen elfogadtam a magányt.

25F