Miért hiszi nagyon sok ember azt, hogy a szerelem olyan, mint a romantikus filmekben?

Minde ember más, és minden ember számára mást jelent a szerelem. Az a szerencsés, ha az összeillő emberek kerülnek össze. De mivel ez nincs mindig így, sokan vágynak arra, hogy legalább egy filmben megtapasztalhassák, hogy milyen lehetett volna... ha nem aggódom, hogy vajon lesz-e valakim és ezért az első megszerezhető és többé-kevésbé megfelelő ellenkező neműre csapok le, ha nem ragszkodom egy rossz kapcsolathoz, mert félek, hogy nem lesz másik, ha hittem volna benne, vagy küzdöttem volna érte, hogy összejöhet azzal, akiről álmodni sem mertem volna, ha önvédelemből nem növesztettünk volna olyan tüskéket, amik elijesztik, megbántják a másikat, ha nem gondoltuk volna azt, hogy elég valakivel kellemesen ellenni, és jobbat akartunk volna.

De mindemellett igenis vannak olyanok akiknek ez megadatott.

De minél többen vannak a kiábrándultsággal megfertőzöttek, annál többeket ábrándítanak ki ők maguk is. És a lelki sérülésekből jól kijönni már nagyon nehéz, mert kellene hozzá az a másik, akinek van elég ereje a sérült felet meggyógyítani.

Ha két fél házasság nélkül költözik össze, akkor a szürke hétköznapokal biztonsági háló nélkül kell szembenézniük, mert nincs mögötte az a gondolat, hogy igen, a másik ki akar mellettem tartani. Közösen megoldjuk a gondokat. Mert a másik bármikor mondhatja, ha kényelmetlenségek adódnak, hogy szia, akkor én megyek is.