Most akkor ez szerelem, vagy csak lelki kötődés?

Nem tudtam jobban,rövidebben megfogalmazni a kérdést,bocsánat.

Az a helyzet,hogy van egy lány,akit nagyon szeretek,amióta megláttam.Amikor rá gondolok,mindig mosolyra húzódik a szám,és motiváltabb leszek.Annak ellenére,hogy kapcsolatban van.Amikor meglátom,nagyon zavarba jövök,meg se merek szólalni,ledermedek,elkezd kalapálni a szívem.Ezek a szerelemre utaló jelek.De!Nem érzek iránta fizikai vonzalmat,nem izgat,mint szexuális partner.Ez a szerelem ellen szól.Sokáig abban a hitben éltem,hogy noha nem gerjedek be rá,mégis szeretem,mert érzelmileg,intellektuálisan nagyon vonz.Nem azt mondom,hogy nem tetszik.Nagyon is tetszik,csak nem közösülnék vele,értitek?

Aztán olvastam egy cikket,hogy a lelki társak is így éreznek egymás iránt.Most akkor ő csak a lelki társam?Ebben sem vagyok biztos,ugyanis elképzelem magunkat házastársakként és ahogy neveljük a gyermekeinket.Sőt,ő nem érez irántam semmit sem,ezért sem lehetünk kölcsönösen lelki társak.Csókolóznék vele,átölelném,védelmezném.Ez egy plátói szerelem,vagy csak erős lelki vonzalom?

Nem tudom eldönteni egyszerűen.