Hogyan lehet azt pozitívan felfogni, hogy soha nem tartoztam senkihez, senkinek nem voltam fontos és akit szerettem, akivel foglalkoztam, akiben bíztam, abban mindig csalódnom kellett?

De valamilyen módon kihasználtak?

Ha nem,akkor tényleg csak nem találtál megfelelőt.

Bár továbbra is fura ez nekem. Nem is haladtatok,nem is vállaltak fel,akkor ez ilyen "Mondjuk ki,de azt is csak titokban" volt és ebben ki is merült?

Tehát még nem is volt semmi sem,talán mert azt is hihették,hogy te megtorpantál.

Te is,ahogy bárki más is kezdeményezhet.

Jól esik a másiknak,ha nem látja esélytelennek a dolgot.

"Úgy, hogy hamarabb elhajtottak, mert "jobbat érdemlek""

Húú, ezt egyszer én is mondtam egy lánynak, szerintem életem legnagyobb hibáját követtem el, mert talán emiatt szakadt meg köztünk a kapcsolat. Sosem találkoztam hozzá fogható lánnyal. Lehet, hogy azt hiszed, ez egy lekoptatószöveg, de sokszor tényleg komolyan gondolja az ember, pl én is teljesen komolyan gondoltam, amikor ezt mondtam. Ilyet egy önbizalom hiányos és önértékelési problémákkal küzdő ember mondd csak, és ezeket a dolgokat felismertem magamban is. Ezt a félelem táplálja. De végül ez is segítette a jellemfejlődésemet, szóval tanultam belőle. Legközelebb már nem követem el ugyanezt a hibát. Ne magadat hibáztasd emiatt.