Nekem lesz valaha baratom? Én is viszont meselhetem majd a barataimnak hogy "ohh olyan jó volt vele csókolózni".

15 eves vagyok, a legtöbb baratom is velem egyidős, es mostanaban csak azt hallgatom hogy kinek milyen volt az első csók, hogy mennyire Boldogok attol, hogy most először igazán szerelmesek. Én Örülök a boldogsaguknak, meg minden, de amikor mar a sokadik embertől kérdezem meg hogy"na es nehez volt ? Jo érzés? Akkor ti most együtt vagytok?...." az mar sz@r érzés

felek hogy lemaradok, persze meg fiatal vagyok de én majd 20 évesen elem at amit ok mar most? Es ha Megkérdezem hogy nekem ez miert nem jön ossze akkor egyhangúan azt valaszoljak hogy legyek bátrabb, magabiztosabb, es hogy ne mondjak ki mindent amire gondolok...

igazuk lehet mert én tenyleg az a nehezen baratkozos, csendes, könyv mániás lany vagyok... Ezért nem keltem fel senki érdeklődését. Egyszeruen elveszek a hangos, nyitott, bátor emberek tömegében. Es aki pedig felkelti az én érdeklődésemet az pedig vagy nem vesz észre, vagy ő is ugyanúgy el van a sajat kis világában. Nem a tökéletes külső vonja magára a figyelmemet, hanem akár egy részlet egy beszélgetésből(ha mondjuk valami olyan témát hallok ami érdekel) vagy ha valaki olvas, esetleg latszik rajta hogy olyan nem is tudom milyen, de mindig felfigyelek a hullámos hajú, szemüveges, kicsit esetlen fiúkra. Mintha rajuk lenne irva hogy *gamer*. Szoval ja. Igazabol csak annyi a kérésem, hogy valaki nyugtasson meg hogy nem vagyok lemaradva. Amit én is marhára tudok, de idegesít ez az egész.