A nők akkor is vágynak a barátjuk/férjük/párjuk érintésére, ölelésére és "testi szerelmére", ha külsőre nem éppen kedvükre való az illető?

Ha valakihez nem vonzódom, az nem lesz a barátom, férjem.

De ettől még a személyisége az, ami megfog, a külső az csak a látszat, amin nagyon sokat alakít (akár pozitív, akár negatív irányba) ha valakit megismerünk.

Pl. volt, hogy valakire ránéztem, tetszett. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy buta nagyon. Utána már el nem tudtam volna képzelni, hogy bármi legyen köztünk.

Olyan is volt, hogy valakire nem néztem úgy, mint férfira, csak mint haver, munkatárs. Aztán ahogy jobban megismertem, akkor kialakult a vonzalom. De ez nem elfogadás. Hanem átalakul az ember véleménye, érzései egy idő után.

Nekem több barátom is volt aki annyira nem jött be külsőre. A személyiségük, kisugárzásuk fogott meg, és az hogy szinte mindegyikük hasonló természetű volt mint én. Mindig abba szerettem bele. A külsejük azért nem volt igazán ronda (pl egyikük se volt dagadt, illetve mind ápolt volt), és talán emiatt is, a testi vonzalom is simán működött.

Na meg az ember a férjét, párját valószínűleg szereti (különben nem lenne vele), és akit szeret, annak nyilván vágyik a közelségére. Vagy legalábbis én nagyon bújós vagyok :)

Necces dolog, én voltam együtt ilyen férfival. Ilyen ősemberes feje volt, kopasz illetve pár szál szőke haja volt, beesett szemek. Szóval.. nem néz ki jól. Viszont a viselkedése, vagy legalábbis ami eleinte volt, a figyelme, a megértése, a segítőkészsége magával vonzott, és belevágtam a kapcsolatba. A kapcsolat mikor elkezdődött nem foglalkoztam a külsejével, mert megtetszett úgy ahogy van, amolyan felhőcske sztori tudjátok, de ez nem maradt meg. Amilyen magabiztos kisugárzása volt és elkezdtem jobban megismerni, ugyanolyan nagy beképzeltsége is volt. Irányítása alá akart engem vonni, megváltozott a véleményem a belsőjéről, a felhőcske eltűnt és rájöttem, hogy valóban nem néz ki jól. Nem bírta elfogadni, hogy szakítottam, mert hát őő milyen jó ember, őő milyen normális. Az, hogy nekem megtetszett ő maga mind a sajnos álszent viselkedése miatt történt. Túl szép volt, hogy igaz legyen.

Amíg a kapcsolat tartott normális módon, akkor vágytam érintésre, ölelésre. Vonzódtam hozzá, vágytam rá. Végül nem vonzódtam, nem vágytam rá. A külső másodlagos szerepet töltött be.

igen. én egy 100+ kilós (és ekkor 16 éves volt!), béna hajú, pattanásos, szörnyen öltözködő srácba szerettem bele, jártunk is majdnem 1 évig. ő szakított...

nagyon megbántott. én nem úgy gondolom, hogy a jó pasik bántanak, hanem, hogy a rosszak, csúnyák :D több olyan pasi, aki nem helyes, nekem nem kell, köszönöm.:)

de igen, akkor is vágytam rá. a szexre is.

19/L