Valóban szerelmes lennék?

Tudom, hogy már rengeteg ilyen kérdés íródott ki erre az oldalra, de mégis úgy érzem meg kell kérdeznem, és magyarázatot is csatolnom kell hozzá.

Tehát, már egy jó ideje tetszik egy srác, de mostanában úgy érzem, hogy egy magasabb érzelmi szintre léptem vele kapcsolatban. Még sosem beszéltünk, de rengetegszer szemezünk egymással, és az utóbbi időben észre vettem magamon, hogy nyugtalanít, ha nincs a közelemben, ha nem láthatom akár napokig, de ha aztán váratlanul megpillantom valahol, a szívem olyan hevesen dobog a mellkasomban, hogy szinte fuldoklom, gyorsabban szedem a lábamat, hogy a terembe érjek és leülhessek. Ha a közelemben van, akkor akaratlanul is boldogságot érzek, olyan mintha beragyogna a Nap fénye. Dolgozatok előbb mindig kiráncigálom a barátnőmet a folyosóra, mert ha megpillantom őt, megnyugszom, és elmúlik a dolgozat előtti erős stresszérzésem. Meg is változtam valamilyen formában, hiszen sokáig próbáltam rejtegetni az igazi énemet, védelmi mechanizmusból, de ő ráébresztett arra, hogy elfogadjam magamat, és önmagam lehessek. Értékelem az apró dolgokat, apró gesztusait, mikor csak áll az aula közepén és rám néz mindig olyan furcsa érzés, annyira aranyos, hogy azt nem lehet szavakba önteni.

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikeredett. Mit gondoltok? Valóban szerelmes lennék?