Szeretem vagy csak nincs más?

A barátnőmmel 2 hónapja szakítottunk, de az ő kezdeményezéseinek köszönhetően tartjuk a kapcsolatot, ez abból áll,hogy elmondjuk hogy mik történtek velünk,de semmi extra, ő mindig ír, én válaszolok, ha ő nem keres én sem őt.

Unaloműzésre jó, de volt már,hogy arról írt,hogy bejön neki egy fiú és,hogy szerintem lenne e esélye, de ez inkább felháborított, minek kérdez tőlem ilyet?Meg van olyan amikor egyszer csak belegondolunk a volt párkapcsolatunk hibáiba és feldühít, és elkezdek szurkálódni, bunkó is vagyok , megpróbálok kitérni erre és jól megmondom a magamét,majd lenyugszom egy ideig normálisan beszélünk és ismét.

Ettől viszont már kicsit hülyén érzem magam és sokszor rájöttem már,hogy na ezért nem szabad az ex-el tartani a kapcsolatot, eleinte reménykedtem benne,hogy valami olyasmi történet lehet,hogy összejárunk szexelni, de ő nem akar semmi ilyet.Pontosabban hiteget vele,hogy majd szexelhetünk, de szerintem csak így akar magánál tartani.

Én szakítottam vele, de azért mert már úgy éreztem nem szeret és ezt megerősítette.(hozzátéve,hogy barátként viszont igen)

Ha nem lenne, jobb lenne abból a szempontból,hogy nem tudnám,hogy kivel dug helyettem, de rossz lenne mert ő a legjobb beszélgetőpartnerem.

Viszont ez így nem állapot, amúgy is nevetséges az egész helyzet, és talán a legjobb lenne ha letiltanám?!(annyi büszkeség maradt bennem,hogy nem oldanám fel a tiltását 2-3 nap múlva sem -akit letiltottam az örökre úgy marad)

Ha arra gondolok,hogy lenne egy új barátnőm akkor viszont nem zavarna hogy az exem kivel fekszik össze, de nekem azóta nem volt senkim és talán csak ezért zavar,hogy tudom azt ami vele történik, de arra is gondoltam,hogy szeretem még csak magamnak sem merem bevallani.Szerintetek?