Hogyan tudom magam megóvni az érzelmi csalódástól?

Van egy kapcsolatom pár hónapja. Szeretem a srácot, ő is engem, ezt éreztem. Viszont valami miatt úgymond nagyon labilis vagyok érzelmileg. Úgy értem, hogy ha pl mikor telefonon beszélünk, és ő nem túl lelkes mert fáradt vagy rossz kedve van, akkor nekem már rossz gondolataim támadnak, hogy lehet azért van ez mert már nem is örül nekem, vagy már múlik nála a szerelem. Tudom bíznom kellene benne, és nem ilyen marhaságokon agyalni, de valahogy mindig ott motoszkál a fejemben, hogy mi van ha mégis... Nagyon félek a csalódástól és a szerelmi bánattól, hogy mi lesz ha egyszer csak bejelenti hogy már nem azok a tervei velem, mint amit eddig mondott.

Lehet hogy vissza kellene fognom az érzelmeimet, hogy óvjam magam egy esetleges csalódástól? De az meg nehezen menne, hiszen szeretem, hogyan vegyek akkor vissza? Nem sokszor feszegetem ezt a témát, mert nem akarom hogy emiatt úgy érezze hogy mindig csak rinyálok, vagy bizalmatlan vagyok. Meg úgyis mindig azt mondja rá, hogy nincs gond és szeret. De ugye nem látok a fejébe, hogy tényleg úgy is érzi e ahogy mondja, és ezért amikor nem túl lelkes a hangja, vagy morcos és kötekedik velem vagy féltékenykedik, olyankor mindig elbizonytalanodom, persze ezt neki már nem nagyon mondom...